Volt már veletek olyan, hogy elsőre nem voltatok biztosak abban, hogy kapcsoaltot szeretnétek a másik féllel?

Én csak a másik oldalon voltam. Nem történt semmi.

Utólag jöttél rá, hogy mégis kell a férfi? Szerintem ez így már felejtős

Volt ilyen. Nem voltam lelkileg a topon, mikor megismertem, nem vágytam kapcsolatra, ezt meg is mondtam neki, de úgy voltunk vele, hogy ő sem rohan sehova, ráérünk ismerkedni. Végül hagytuk alakulni, hónapokon át csak randiztunk, sétálgattunk, beszélgettünk. Azóta a menyasszonya vagyok.

Nem. Az elején leveszem, hogy tudnék-e vele komolyabban lenni. Nem hitegetek, mert ez arra jó és nem lesz belőle semmi.

Volt, összejöttünk, több évig együtt voltunk, majd szakítottunk. Összességében hallgatnom kellett volna a megérzéseimre már az elején és menekülni előle. De "papíron" minden stimmelt, 1-1,5 évig még tudta is játszani a szerepét.

Igen. 250 km volt köztünk, és nem akartam távkapcsolatot. Rámírt kb 4-szer társkeresőn, mire megadtam neki a számomat, előtte elég elutasító voltam vele, pedig egyébként az egész oldalon ő volt a legszimpatikusabb. Gondoltam, ha ilyen kitartó, csak megérdemel egy esélyt. Amikor csak tudtunk írtunk egymásnak, egész nap beszéltünk, aztán azt hiszem 5 nap után találkoztunk, ő jött hozzám, aztán 4 nap múlva megint, aztán pár hét múlva már egy pár voltunk, utána pedig minden hétvégét együtt töltöttünk. Pár év múlva hozzáköltöztem, azóta már házasok vagyunk.

Igen, fél évig ostromolt, mire beadtam a derekamat. Nem kellett volna, mert nem vonzódtam hozzá és egyikünk se volt szerelmes. Igazából csak kíváncsi voltam már a szexre, azért mentem bele, utána meg úgy voltam vele, hogy egy rendes kislány nem dug idegenekkel, tehát most már muszáj a barátnője lennem. Meg aztán olyan boldog volt, gondoltam, ha én nem is leszek boldog soha, ő legalább legyen az. Ezért voltam együtt vele 4 éven át, de közben egyszer szakítottunk, mert agresszív volt. Hát, életem sötét korszaka volt. Neki se tettem jót ezzel az egésszel, mert szex se nagyon volt a 4 év alatt és nem is tudtam rá felnézni. De az anyagi érdekek egymás mellett tartottak minket.:(

Én voltam így. Kicsit felszinesen ítéltem meg akkor a másikat, és úgy gondoltam, hiaba vonzó és tudunk jókat beszélgetni, nem hozzám való. Aztan megismertem a valódi arcát, es hálás vagyok, hogy az utolsó pillanatban (épp be akartam fejezni a talalkozasokat) felismertem, milyen nagyszerű, értékes embert veszítenék el. Ma már a férjem, és a legjobb férj, akit csak kivanhatnek.