Mennyire jellemző manapság, hogy a nők is kiveszik a részüket a randi költségeiből?

én elvárom, hogy a férfi vigye el az anyagiak nagy részét a kezdetektől a végéig, azért mert én nőként hátrányos helyzetű vagyok a munkaerőpiacon. Ha mindent felesben vagy felváltja kéne fizetnem, akkor abban az esetben tenném meg, ha nem lenne gyerek és a férjemet nem zavarná, hogy én is este nyolcig dolgozom egy multinál, meg járok csapatépítőre hétvégén, hogy kb ugyanannyi fizetésem legyen mint neki (ami persze még így sem lenne, mert eleve egy nő kevesebbet kap ugyaott ugyanazért a munkaért a legtöbb helyen, csak ezt nem kötik a dolgozók orrára). Na és persze ebben az esetben teljesen természetes lenne hogy felesben takarítunk, főzünk vagy fizessük a bejárónőt. Abban az esetben, ha így egyáltalán kellenék neki, mert valljuk be a legtöbb férfi oylan nőt keres, aki családcentrikus és nem egy multiban ül este 8-ig és be van táblázva a randfira, szóval ha így össze jönne és még gyereket is akarna, ami által egy kirúgnának a nehezen megszerzett melómból (mert ugye nem szült nőt nem szívesen alkalmaznak, mi van ha szülni fog, tehát keményen kell közdeni egy jólfizető melóhelyért), megszűnne a beosztásom, alacsonyabb szintre és fizura raknának szülés után, akkor máris nem egyenlő a helyzetünk a férjemmel. Ha a gyerek betegségeit nem vállaja teljesen felesben, mert hát neki is ott az értekezlet miegymás és egy férfi megalázónak tartja hogy a főnökénél kunyerljon minden héten kétszer, hogy de még most is meg most is otthon kéne lennem két napot, ha elviselné hoyg munkahelyi kollégái kezdenék kihagyni a nagyobb projektekből a sokat otthonülő apukát, ha elviselné, hogy a gyerek miatt ő sem léphet fejebb, hogy kimarad a munkahelyi informális hírekből, amik ugye a munka utáni sörözéseknél szoktak terjedni egyszóval elviselné, hogy a karrierében és fizetésében is jelentős megtorpanás következne be, csak úgy mint a nő karrierjében, szóval ha ezt a terhet is feleznénk, akkor bizony szívesen felezenk vele minden anyagiakat. De amíg nem ez a helyzet, a férfi nem fogad el engem sok melóval, nem támogat a tanulmányaimban, nem foglalkozik annyit a gyerekkel, nem vállalja be a karrierje lassulását, nem marad otthon gyesen legalább fél vagy egy évet (míg én szintén 1-et, így 2 évesen már mehetne bölcsibe a gyerek, akkor kicsit már nagyobb), akkor felejtse el, hogy én felesben fizetgetni fogok. Azt a férfi választom, akinek van miből kompenzálnia és akarja is kompenzálni a karrierem lassulását, a kieső bevételem és a rossz munkahelyi lehetőségeim (mert hogy minél többet vagy otthon, annál rosszabbul fiető munkát tudsz csak uténa kapni), kompenzálja azt a sok házimunkát és gyereknevelésre fordított időt, amit helyette én teszek a házba és gyerekbe. Márpedig szegény gyereknek meg az lenne az érdeke, hogy valaki beáldozza magát és minél többet maradjanak vele otthon, azután is egyik szülő részmunkába dolgozzon, ne az legyen, hogy egyik szülője se ér rá.

20-as, szerintem alulbecsülöd a nőket. Mikor érné meg egy nőnek egy vacsora azért, hogy egy tök ellenszenves pofával "zabáljon"? (Mondjuk olyannal, mint te.) Százszor inkább egy vajas kenyér teával otthon.

én nem is szeretek étterembe enni, mert nagyon keveset eszem és főleg diétásat. cikinek tartom azt mondani is hogy a saláta kétharmadát becsomagolná kérem? Ha lehet, smemi iylen helyre nem mennék, nemhogy két pofára zabálnék. Sőt, moziba is csak a filmet nézem, nem eszek popcornt nem iszok kólát. kávézni nem kávézom, alkoholz nem iszom, gyümülcslé túl cukros. Csak egy tea vagy víz jöhetne szóba egy randinál. Az aztán nagy összeg...

Hát, nálunk úgy volt, hogy első randin mindent a párom fizetett, amúgy felváltva járunk egymáshoz. Az úti költség nyilván mindig az egyiké, másiké a vendéglátás. Tehát ha ő jön hozzám és főzök, sütök neki, minden jóval ellátom, s ez fordítva is így van. Az esetleges programokat viszont nem engedi kifizetni. Többször jeleztem, hogy szívesen adok bele, de mondta, hogy nem szeretné. (Én a lány vagyok, csak, hogy világos legyen.)