Léteznek olyan férfiak, akik számára őszintén a lelki-szellemi értékek a dominálnak párkeresés során, vagy csak olyanok vannak, akik eljátsszák a nőnek, hogy nem a szexre hajtanak, meg olyanok, akik nyiltan beismerik?

Léteznek, de ez egy picit összetettebb dolog. Vagyis biztos van néhány férfi, aki alapból és mindig ilyen. Sok függ a helyzettől, pl egy hosszú kapcsolat után elég gyakori, hogy az embert jobban érdekli valami lazább, és nem feltétlenül arra vágyik, hogy megtalálja élete szerelmét. Mondjuk ha tudtam, hogy valaki ezt teljesen máshogy gondolja, kb az utolsót keresi, akkor nem erőltettem, nem volt cél, hogy kést döfjek belé.

Plusz a korral is változik, más dolog az egyedüllét 19 évesen meg 33 évesen, utóbbinál tényleg jobban vágysz arra, hogy mélyebb kapcsolatod legyen, az meg nem első randit lefekvéssel kezdődik (szerintem).

A leghosszabb kapcsolatomra mondták kívülről, hogy ő volt a legkevésbé szép, de az ember ha valakit szeret, máshogy látja. Szóval ne add fel, ismerkedj, van mindenféle férfi, ugyanúgy ahogy van mindenféle nő is.

Ilyen ez a szakmunkásképzős színvonal...

Annak ellenére, hogy olyan nő biztosan nem lehet a társam, akivel nem tudok kvantummechanikáról filozofálni és nincs szerteágazó érdeklődése, műveltsége, mégsem állítanám ezt első számú szűrőként minden másnál előrébb valónak, mivel hatalmas a szexuális vágyam, amit nem 18+ tartalmak bámulása közben szeretnék kiélni, hanem azzal az emberrel, aki a társam lesz mindenben.

A szex pont ugyanolyan fontos, mint bármi más. Ha bűntudatot kelt bennem miatta, akkor nem ő lesz az igazi. Számomra ez már az ismerkedés elején is téma szokott lenni és tökre örülnék, ha bűntudatkeltés és gyanakvás helyett végre partneremre akadnék.