Állandóan elégedetlen vagyok, lehet hogy depressziós vagyok?

Elváltam, visszaköltöztem anyámhoz, depis voltam mert nem jött össze egy csaj se (nem voltam egy főnyeremény 35 évesen újra mama hotelben), szeretethiányom volt, de nem tudtam mit tenni, befordultam nagyon. Persze volt néhány futó kaland az életemben, de 2-3 randi után bemondták a nők az unalmast, mert hát hova vigyem a nőt, anyámhoz? :D Szóval így éltünk anyámmal kettesben 2 évig. Összeszedtem magam, és vettem egy lakást, egyedül. Mit ad isten: rögtön megtalált a szerelem, csodálatos nőm van jelenleg. Azonban a lakásvásárlás miatt most meg pénzem nincs, égőnek tartom hogy a nőmet kb egy teára sem tudom meghívni, annyira csóró lettem a lakás kifizetése után (jött pár nem várt költség, perpill 3000 Ft van a számlámon, otthon talált tésztát eszek lekvárral... )

Szóval sose vagyok boldog mert mindig valami alapszükséglet hiányzik az életemből (lakhatás, pénzügyi biztonság stb.) félek hogy a nőm is elhagy, bár állítja hogy kitart mellettem, majd jobb lesz a helyzet, de pár hónapja ismerjük egymást és a legcsóróbb időszakomban ismert meg. Ráadásul nekem nincs olyan hogy majd következő hónapban megjön a fizu, mert olyan munkám van hogy a kifizetések kb csak nyáron történnek közel egy összegben. (olyan terméket állítok elő ahol dolgozni egész évben kell, de kb csak nyáron van a kifizetés, amikor a megrendelő átveszi). Szóval sosem vagyok boldog. Mit tegyek?

35/F