Rosszul sikerült randi történetek?

Egy "rosszul" sikerült: Elmentünk VR-ozni, tudjátok a szemüveg. Szegény csaj rosszul lett tőle és elkezdett émelyegni, levette a szemüveget és kiment wc-re, mondom akkor kimegyek én is. Nagyon vékony fal volt a női és férfi wc között mert áthallatszott ahogy hányt, nem is keveset. Borzasztóan szégyelltem magam és biztos voltam benne hogy ennek vége, de nem, utána még elmentünk üdítőt inni is :D Persze sose mondta el hogy elhányta magát.

Egy "szomorú": Másik csaj, és nem is randi igazából mert csak beszélgetni jött át, néhány olyan dologról ami miatt kétségeink voltak hogy továbbra is találkozunk kéne e. A hangulat kicsit szomorkás volt, mély beszélgetés vette kezdetét, bevallom egyszer majdnem el is sírtam magam. De még ennek ellenére is nagyon jól éreztem vele magam és így is szép emléknek marad meg, igaz kicsit keserédes.

Nyáron regisztráltam társkeresőre, 2 hete töröltem is.

Besokalltam.

Csinos, igényes, elvált nő vagyok.

Korrekten felvállaltam magam, mert nincs miért sunnyognom, sem a külsőmmel, sem a jellememmel, sem az életemmel/munkámmal/anyagiakkal/egészséggel stb. kapcsolatban.

Csalódtam abban, hogy mennyi hazug, igénytelen megkeresést kaptam és persze túlvagyok pár szörnyű randin is (letagadott életkor, behazudott iskolai végzettség, +15 cm magasság...).

A legjobban tényleg az viselt meg, hogy a személyes találkozók után is egyértelműen pozitív visszajelzéseket kaptam, de aki nem a fenti hazug kategória volt, az benyögte, hogy igazából csak szexpartnert keres (tudja, hogy én nem, de gondolta hátha ?!), illetve olyan is volt, aki menet közben jött rá arra, hogy 45 évesen végtelenül zavarja a tény, hogy elváltam (?) és van egy kisfiam (előre kiírtam magamról természetesen és nagyon nem gond az eltartása :D

Megcsömörlöttem és bizony még az önbizalmamnak sem tett jót, pedig a külsőmre sok dicsétetet kaptam... de az is csak attól édes, aki emberszámba is vesz. Nos, ilyen férfivel nem sikerült megismerkednem.

Ha olyan sztori is lehet, ami nem velem esett meg, akkor íme:

Egy régebbi kolléganőm mesélte. Ő a 30as évei elején járt akkor, két kisiskolás gyerekét egyedül nevelte. Nem apát keresett a gyermekeinek, azok törődtek velők a válás ellenére is. Értelmes társat szeretett volna. Azt hiszem társkeresőn keresztül ismert meg egy nagyjából vele egykorú férfit. Némi levelezés, beszélgetés után jött a személyes randi. Már az elején furcsa volt neki a srác, mert elég vontatottan beszélt. Alig kérdezett. Brigi igyekezett fenntartani a társalgást. Azt kérdezte a férfitől, hova utazna nyaralni legszívesebben. Az meg csak hallgatott. Teltek a másodpercek, a férfi kortyolt az italából. Brigi türelmesen várt. Aztán úgy két perc múlva megkérdezte a srácot, hallotta, értette a kérdést? Ő meg: Igen, igen, csak gondolkodom a válaszon...

Sejthetitek, hogy nem volt második randi.