Szerintetek is nagyon megnövekedtek a nők igényei a pasikat illetően az előző rendszerhez képest?

"Előző rendszerben a nők szerettek volna családot és elsősorban olyan férfit kerestek akivel ez lehetséges, és közösek a célok.

Manapság a családalapítás talán a 17-ik prioritása a nőknek."

Szerintem manapság is a nők nagy része szeretne családot, gyerekeket és olyan férfit keres, aki ebben megfelelő partner számára. Egyszerűen csak az apám fajta férfiak az anyám fajta nők számára partnerek, nem az én generációm számára. Szerintem rajtam kívül más is azt látta egész életében, hogy az anyja mennyit sz#pott a házasságában, hogy rá volt hagyva a gyereknevelés, a lakás/ház makulátlan rendben tartása, a főzés, mosás, vasalás és mindemellett ugyanúgy teljes munkaidőben dolgozott, mint az apja, aki munka után megette a frissen főtt vacsorát, bebacta a tányért a mosogatóba és lefekvésig tévézett. Persze biztos ma is van, aki ezt szívesen vállalja, nekik szívük joga, anyámra sem kellett ezt rákényszeríteni, természetes volt neki, hogy ez a nő dolga és a mai napig boldog házasságban él apámmal, pont egymásnak valóak. Hát sajnálom, de nekem már nem természetes, hogy csak amiatt szolgáljak ki valakit olyan szinten, mintha a gyerekem lenne, mert neki pötse van, nekem meg nincs. Fontos, hogy egyszer legyen családom, de ha ez az ára, akkor inkább maradok egyedül, kiegyensúlyozottan.

11: tökéletesen egyetértek

Anyám egy háziszolgának volt kezelve. A végén már csak ezért gyűlöltem apámat meg álltam ki anyám helyett is... Gusztustalan világ volt, a férfi attól volt férfi, hogy létezett. A nő felé meg ezer elvárás és ha teljesítette őket, akkor is csak a férfi árnyékában élt.

Nem akarok olyan nő lenni, mint anyám. Hihetetlenül jó édesanya, de apámat ki kellett volna baxnia már akkor, mikor megszülettem. Rá 11 évre úgyis ugyanúgy egyedül boldogultunk. Apám csak egy disznó volt. Egy kolonc. Egy lelketlen szar, aki sosem foglalkozott velem.

Ilyen szutyok nem kell mellém. És még ez a szar kifogásolta a páromat, hogy segít nekem otthon és társként gondol rám. 😂 Hihetetlen.

A materiális elvárások pont, hogy a családalapítási igények miatt növekedtek. Az előző rendszerben, amikor még ingyen kiutalt az állam egy lakást a feneked alá, mert "csak" és elég volt ledolgoznod a napi nyolc órát a bizbaszgyárban hogy biztos megélhetésed lehessen, és amúgy sem utazott soha senki a szomszéd városon túl, ott nyilván nem lehettek ilyen elvárások. De ma már, ahol azért igenis bizonytalan a megélhetés, igenis az életed munkája megteremteni a stabil lakhatást, ahol a gyerekedet gúnyolják és közösítik ki a társai, ha nem a legmodernebb kütyükkel van felszerelve, hiába szeretted volna normálisnak nevelni, ott nem lehet figyelmen kívül hagyni az anyagi lehetőségeket sem. A világ változik, és teljesen mindegy, hogy jó vagy rossz irányba, annak lesz jó, aki ehhez alkalmazkodni tud. Lehet sírni a régi idők után meg hogy "régen minden könnyebb volt", de csak neked lesz rosszabb ettől. Aki a változás irányába tud haladni, annak sikerélményei lesznek az élete minden területén, és nyilván az ellenkező nem is sokkal szívesebben köti össze az életét olyannal, akivel azt látja, hogy nem az árral szemben akar úszni mindenáron.

Amúgy a magam részéről nem várok el mindent 100% a férfitól, én is bőven az átlagfizetés felett keresek, önfenntartó és önellátó vagyok, de ugyanezt elvárom a páromtól is, ahogyan azt is, hogy a kapcsolatban, a háztartásban és úgy általában az élet minden területén egyenrangú felekként, társakként legyünk jelen, és ne csak az legyen, ami a régi időkben ugye olyan magától értetődő volt, hogy a férfi az úr a háznál, a nő meg a csendes kis cselédlány.

És egyébként én is azt látom magam körül, a világban ha kinézek a fejemből, hogy a legtöbb férfinak sikerül megugrania ezeket az óriási elvárásokat, sőt, nyilván van egy kisebbség, akinek nincsenek nagy sikerélményei, de messze nem a férfitársadalom 80%-a, inkább fordítva, a 30-as korosztályban már kb mindenkinek van, vagy legalábbis volt családja, 30 alatt meg jellemzően a férfiak nem akarnak annyira családot, szóval nem teljesen értem sem a statisztikád sem a vergődésed a kérdésben.

Bezzeg régen... Megint csak az derült ki, hogy tudatlan is vagy.

Jobb lenne, ha hónapokig, esetleg évekig kettesben sem maradsz a kiszemelt lánnyal, nehogy hírbe hozd? Jobb lenne, ha egyenesen az apjától kéred ki az első randevúra? És ott nem volt ám hisztikezés, hogy a pénzre megy, ott keményen tisztázni kellett apukával, hogy hány pengő a jövedelmed, és el tudod-e tartani tisztességesen az egész családot.

Vágod?? A randiig nem jutsz el, a kezét nem foghatod meg!

Esküvő után se lett belőle bevállalós vadmacska, de legalább ő volt az első és utolsó nő, akit láttál meztelenül (plusz pár prostit, ha volt pénzed).

Most meg tálcán kínálja magát sok nő, van szex, van laza kapcsolat, még csak el se kell venni. Te meg sírsz...?

Szó nem volt arról, hogy azzal lenne a baj, ha nem percre pontosan ugyanannyi házimunkát végez a két fél, igazából ezt te is tudod, csak könnyebb játszani a hülyét és az áldozatot.

Azzal van a baj, amikor apuka abszolút nem is tudja, hogy pl hogy működik a mosógép, mert hát az asszony választotta, ő szokott mosni. Vagy pl nem tudja, hogy hol tartják a lakásban a felmosót, seprűt, porszívót, mert még az életben nem fogta a kezébe őket. Vagy nem tudja, hogy milyen tisztítószerrel kell kimosni a kádat vagy a mosdókagylót, mert eszébe sem jutna kimosni, az asszony majd úgyis megcsinálja, mert ő jobban tudja. Vagy felteszi a kezeit, hogy hát ő nem tudja, hogy hogyan kell pelenkázni és amúgy sem bírja a sok pisit, kakit, hányást, hát sajnálja, de ő ezektől rosszul van, majd anya jön és megcsinálja. Nem azért, mert anyának amúgy nagy hobbija a takarítás, porszívózás, pelenkázás és állandóan kicsavarja apa kezéből a tisztítószereket, amikor ő is segíteni akar. Nem is azért, mert amúgy anyának nincs jobb dolga, nincs munkahelye, csak otthon ül egész nap, mert ő is ugyanannyit dolgozik, mint apa. Egyedül csak azért, mert apának pénisze van, anyának meg nincs. Oké, hogy a te családodban nem így volt, de attól még ti vagytok a kivétel az előző generációban, nem a szabály.

Jó, te ilyen családból jöttél, más meg nem.

A vicces az, hogy régen sokkal inkább külső elvárások voltak (tartsa el a családot, legyen magas, fess pasi) mint most. A szerelem sokszor sokadik volt a listán.

Az meg, hogy te itt hisztikézel a nők döntési jogai miatt, enyhén szólva is nevetséges. Rengeteg párkapcsolatban élő embert ismerek, sehol sem a nő az irányító, és nem is a férfi, inkább együtt, közösen szervezik az életüket. Persze, most intelligens párokról beszélek, nem prolikról, arról nem tudok nyilatkozni.

Ja, amúgy feltűnt, hogy a régi rendszerhez képest mennyire jó nők lettek a nők? Jogos a magasabb elvárás szerintem.

A nők meg olyan kapcsolatban nem akarnak élni, ahol a férfi dirigál.

Miért kell amúgy, hogy valaki “hordja a nadrágot” ? Miért nem képesek a férfiak egyenjogú és egyenrangú kapcsolatban élni?