Hölgyek! Szerintetek mit gondol rólam, érez-e bármit irántam a lány ezen viselkedés alapján? Történetünk lentebb (hosszú).

Elnézést, ha hosszúra nyújtom a történetet, de így lesz kerek az egész. Köszönöm annak, aki időt szán rá és segít :). Tehát:

32 éves férfi vagyok. A lány 25, ő kezdett el betanítani engem a cégnél, ahol még év elején kezdtem el dolgozni. Első találkozásra rögtön megfogott: gyönyörű szem és száj, elegáns öltözködés, nőies kisugárzás, lehengerlő mosoly. De volt barátja.

Közvetlen ember vagyok, hamar megkedvelnek az emberek, de nála valamiért ellenszenves voltam. Ahogy teltek a hetek, egyre undokabb volt minden kedvességem ellenére. Annyira, hogy egy idő után már egyáltalán nem vonzott, hanem inkább taszított. Nem bántam, mert így legalább nem terelte el a figyelmemet.

Nyár közepe felé kezdtek el változni a dolgok, normalizálódott a helyzet közöttünk. Kiderült, hogy szakított a barátjával. Onnantól fogva újra a figyelmem középpontjába került, én is épp kifele jöttem egy kapcsolatból.

Teltek a hetek, hónapok és sikerült megkedveltetnem magam vele, jobban megismertük egymást, kijöttek az aranyosabb dolgai, én is kedvelni kezdtem. Elkezdett feltűnni, hogy mintha jobban érezné magát, amikor csak ketten vagyunk bent az irodában, nyíltabb és lazább, sokat nevetgélünk.

Őszre ez a dolog számomra odáig fajult, hogy folyamatosan ő jár a fejemben. Minden napom úgy kezdődött, hogy megbeszélem magammal, hogy ő csak egy kolléga, ne foglalkozzak annyit vele, ne éljem bele magam, nem is vagyok az esete. 1-2 óra elteltével aztán rám kérdezz, hogy mi a helyzet. Feltűnik neki a dolog, hogy valami van velem, azt hiszi rossz kedvem van. Természetesen ezt követően már oldóttabb leszek, újra zajlik az átlagos napunk: mivel szemben ül velem, sokat szemezünk, mosolygunk egymásra, de nem flörtölés szerűen, egyszerűen kedveljük egymást és szeretünk beszélgetni, viccelődni. Mondjuk én személy szerint imádok mélyen a szemeibe nézni, teljesen elveszek bennük.

Kicsit lefogytam, nagyobb lett az önbizalmam és elkezdtem flörtölgetni vele, úgymond udvarolni. Láthatóan tetszik neki, hogy ő van a figyelem középpontjában. Mivel már volt jó pár barátnőm és szabályos randiguru lettem az elmúlt évben, figyelem folyamatosan a jeleket, amiket ad. Na már most őt nem érzem átlagosnak, egyszerűen annyi csavar van a viselkedésében irántam, hogy nem tudom értelmezni: egyik nap, amikor próbálnám előrébb vinni a dolgot, kapok valami beszólást vagy van egy olyan megnyilvánulása, ami egyértelmű elutasításnak tűnik. Kb kijelenti hogy ő velem biztos nem, de olyan határozottsággal, hogy már-már sértőnek is érzem :D. Aztán másnap bemegyek, hogy ok, akkor ez egyértelmű, hagyjuk, erre egész nap velem foglalkozik meg úgy tűnik, mintha ő akarná előrébb tenni a dolgot. Illetve nekem újra megtetszik, imádom a személyiségét, feldobja a napomat, imádom a társaságát.

Kétszer próbáltam randiszerűséget kieszközölni nála: első alkalommal, amikor szintén ketten maradtunk az irodában, el akartam hívni munka után pizzázni. 'Nem fogadhatom el', hogy ő most futni akar este illetve salátázni. Mondom oké, akkor ez egy NEM, ha esetleg még a következő két napban feldobja a témát, akkor érdekelhetem. Nem dobta fel és kabátot se jött el velem nézni, amit szintén pedzegettünk lehetőségként.

Második alkalom az nemrég volt. Utolsó munkanap, szintén a lemondtam róla státuszban voltam, aztán felajánlotta, hogy mennyünk el sütikézni hárman, akik maradtunk az irodában. A 3. tag leszakadt rólunk ezt követően és elindultunk haza (egy irányba lakunk). Ő is, én is be akartam vásárolni, de ő előbb hazamegy, mert sok a cucca. Mondom oké, akkor megyek a saját buszommal, nem vele megyek, ami kicsit meszebb rakna le. Mondja, hogy de ha hazakísérem, mehetünk együtt. Hm, oké, belefér. - De fel is mehetek, megmutatja a lakását.

Meglepődtem. Már csak azért is, mert folyamatosan ellenkezett az ellen, hogy bármelyik kollégája is valaha a lakására felmenjen, erre engem most ő hív fel magától.

- Rendben.

Nevettünk egyet.

Odaértünk, mondom nekem jó, ha megvárlak itt. Nem-nem, jöjjek fel nyugodtan, lehetek az első aki látja.

Körbemutatta, teljesen okés, nőies lakás, aranyos kis megoldásokkal, beszélgettünk. Elmentünk bevásárolni aztán külön váltunk és ment mindenki haza.

Természetesen én azon agyaltam, hogy most hirtelen miért lettem beavatva a lakása titkaiba, miközben kijelentette határozottan, hogy senki nem mehet fel hozzá.

Rendeltem sütit tőle, így két napra rá szintén jelenésem volt nála. Rákészültem mint egy randira: szépen lefürödve, friss ruhákban, parfümözve, minden maxon nálam. Csináltam saját gyártású mézeskalács likőrt karácsonyra neki, bízva abba, hogy tudunk hosszabban beszélgetni és rátérhetünk a tárgyra vagy legalábbis kideríthetem mi van. Felmentem és meglepett: két barátnője már ott volt látógatóba nála.

Mivel kicsit késve érkeztem, én úgy éreztem, hogy őket védelemként hívta meg, ha esetleg túl sokáig szerettem volna nála tartózkodni. Bemutatkoztam nekik, aztán a konyhába kiültünk beszélgetni egy kicsit, megittunk egy kis pálinkát közbe, majd távoztam a tortámmal: 'nem szeretnék tovább zavarni'. Talán ezt is bebeszélem magamnak, de úgy tűnt mintha bánná. vagy csak szégyelte, hogy nem tudott rendesen fogadni. Nem tudom.

- - - - -

Fogalmam sincs mit gondoljak róla. Közben beizzítottam a Tindert és már vannak randilehetőségeim, de attól félek, hogy félreértem a dolgokat és lenne esélyem nála, így viszont, ha lemondok róla teljesen, elszúrhatok mindent, egy lehetőséget. Külsőre tudom mi jön be neki, és nem hasonlítok a szépségideáljára. Személyiségileg is vannak eltérések, ugyanakkor mégis nekem valamiért bejön. Ártatlan, érzelmes és törékeny.

Nem értem, miért érzem ezt a kétoldaliságot tőle. Amikor beszéltük az irodába, hogy felraktam a Tindert, akkor is például nekem úgy tűnt, hogy lehangolt lett egy kicsit. De máskor meg, ha viccelődünk a férfiakkal bent, akkor mindig tagadja, hogy bármi is lehetne köztünk. Néha én jutok eszébe és küld egy számot Messengeren, hogy ez tetszhet nekem, megy egy reklámról is én jutok eszébe, de ha én írok neki bármit, eltelik több óra is, mire válaszol. És ha mindketten elérhetőek vagyunk és tudnánk simán chatelgetni, akkor sem ír pár mondatnál többet.

Fogalmam sincs. Félek elengedni teljesen, ugyanakkor kezdek bele is fáradni. Mivel egy cégen belül dolgozunk, nem tartom jó ötletnek, hogy níltan rá kérdezzek (ez egyébként is egy béna megnyilvánulás, de egyszerűen úgy érzem már túl sokszor megpróbáltam és szeretnék a pontot tenni a végére).

Szóval... jah, még karácsonykor is ezzel foglalkozok. Ti szerintetek mi a helyzet?