2017 Jó döntést hoztam, vagy nem nekem való, mit tegyek? (többi lent és nagyon hosszú) 16/L

A helyzet az, hogy előző évben kezdtem először a kilencedik osztályt egészségügyi iskolában. Borzalmas volt - osztálytársak.

Eldöntött kérdés volt, hogy átiratkozok máshova osztálytársaktól független (is) mert maga a szakma sem tetszett.

Átjöttem modell divat iskola női szabó tagozatára - ott vagyok most. Elkezdtem az évet nagy reményekkel. Az osztálytársak borzalmasak! Van egy cigány akire tesin véletlen a kisteremben ráestem amikor ugrottunk a labdáért, pontosabban kezére. Azóta utál mintha közellenség lennék. De nem csak ez... Az ottani lányok 2-3 lány kivételével (2-vel tudok néha-néha beszélgetni) mind idióta mai tini liba. Én csendesebb, normálisabb vagyok, nem bulizok, nem iszok, nem cigizek és nem szeretek sötétben járkálni sem, ja és van bennem empátia aminek per pillanat nagyon nem örülök. Kommunikációval szeretném intézni átlagosságban a dolgaimat de velük látom, hogy lehetetlen. Mindegyikük, főleg ennek a cigány lánynak minden mondatában benne van, hogy b+, izé, f sz és stb stb stb. Hangosan mondani se merek már semmit mert még ahhoz is kapok valamit.

pl.: Órán kikéredzkedtem vécére, mikor visszajöttem pár perccel később, az egyik elkezdi, hogy kimehet e mert hogy is hívják... Xy visszajött.

szintén mai:

Kérdezi a cigány lány: Na mi van Xy? Erre én: Mi lenne? (normálisan hangnemben). Erre elkezdi, hogy flegmázok, ne flegmázzak és folytatja tovább és elkezdik a többiek is. Normálisan válaszoltam de egész nap ugyanazok a gyakorlati órák vannak, ráadásul nem is érdekel senkit mi van velem. Legutóbb is ők kérdeztek és 2 szó után csak úgy elfordultak más felé amikor válaszoltam.

Utána a cigány lány elkezdi, hogy Menzesz visszajött + röhögés. Órákon azt érzem s látom, hogy nézni szokott. Matekon oldalra néztem mert furcsa érzésem volt erre azt látom, hogy bámul, ugyanez varráson. Mondta az egyik kb normális de furcsa társasági lány, hogy rossz nézni engem amiért nem közösködök. Nem mondtam de kérdem én: MINEK?! Semmi közös témánk nincs, a mondataimban egyáltalán nincsen az, hogy "izé" és az sem, hogy b+, k. anyád, f sz és stb, ráadásul mint órán kiderült a legtöbben viccen kívül nem tudták mit jelent az empátia szó amíg nem magyaráztam el. Nem vagyok Einstein, nem vagyok kitűnő tanuló de magamhoz való eszem és olvasottságom megvan. Nem nézem le egyiküket sem, elfogadom őket olyannak amilyenek, ezért is kerülöm el őket amennyire lehet. Cigányokkal sincs semmi bajom, eggyel jóban is voltam általánosban, mindig maga az ember érdekel, hogy milyen belülről. Szünetekben próbálok elhúzódni tőlük és inkább olvasni vagy a már említett 2 emberrel beszélgetni.

Tudom, hogy minden ember más - és ez így is jó - de ez a helyzet olyan nyomasztó. Én vagyok a maradi, hogy akit nem kedvelek azt békén hagyom és nem vagyok bunkó vele és elfogadom úgy ahogy van?

A másik ami zavar: Nekem való a varrás?

Ma volt nekem először varrás órám (mivel előző héten a 2017-es év első és utolsó betegségét összeszedtem). Nagyon figyeltem a tanárnőre, hogy mit és, hogy csinálta amikor bekötötte a tűt a varrógépre (kb 10 össze vissza átfűzés), mégis második óra közepén is ott tartottam. Nagyon nehezen ment. Oké, kezdő vagyok de lehetek így varrónő? A kézügyességem azon kevés dolgok közé tartozik amire büszke vagyok (leginkább rajz). Le van szögezve, hogy ezt az iskolát el kell végeznem, de nagyon félek ha nem leszek jó női szabó ha még egy régebbi varrógép cérnáját sem tudom megcsinálni normálisan.