Enyhén bipoláris férfiként ne is akarjak komoly kapcsolatot?

Aha. Tehát te egy ilyen fatalista világban élsz, ahol semmire nem gondolsz, csak vagy a jelenben, aztán ha baj van "ja, hát kérem én nem tehetek róla, így kellett történnie..."

Ez nem fatalizmus. Az izmusokat, tehát az ideológiákat, irányelveket, értékrendeket az elme találta ki, a jelenben pedig meghaladod mindezt, és föléjük emelkedsz.

Az elmémet nem értelmetlen és felesleges gondolkodásra használom, hanem amikor szükségem van rá, mert mondjuk meg kell oldanom egy feladatot, akkor előveszem, majd ha készen vagyok a feladat megoldásával, elrakom, és újból visszatérek a jelenbe, és nem gondolkodok semmin. Főleg nem azon, hogy tegnap mi volt, vagy holnap mi lesz.

Sosincs baj. Az, hogy baj van, az is csak egy ítélet az elmédből. Vannak élethelyzetek, szituációk, de azok sosem válnak problémává, sosem lesz belőlük baj, mivel nem ítélem meg őket annak. Eleve létre sem jön a "baj", mivel eleve nem létezik olyan, hogy baj, amíg te az ítéleteid által létre nem hozod.

#11

És min gondolkodsz, ha éppen nem történik semmi? Csak ülsz és bambulsz?

#12

Ha gondolkodok, akkor nem vagyok jelen, tehát a figyelmem a jelenre irányul, nem az elmémre.

#13

Ez piszkosul unalmas és egyhangú, ha sosem tudsz elképzelni semmit. Ez csak a fantázia teljes hiánya. Ez szomorú.

"Hát én nem tudom a gondolataimról elterelni a figyelmet, azok csak úgy jönnek,"

Az egyáltalán nem baj, ha jönnek, abból ne is csinálj problémát. Ha problémát csinálsz belőlük, akkor csak még több fájdalmat teremtesz magadnak.

El kell kezdened a figyelmedet tudatosan irányítani. Ha elégszer teszel így, tehát elégszer tudatosan észreveszed a jelent, annál könnyebbé válik elterelni a figyelmed a gondolatokról, míg végül teljesen a figyelmed urává nem válsz. Nem fog létezni benned semmilyen negativitás, mivel a figyelmeddel nem adsz neki energiát.

#15

"Ez piszkosul unalmas és egyhangú, ha sosem tudsz elképzelni semmit."

Hogy ne tudnék elképzelni semmit? Sőt, sokkal jobban átlátok mindent, sokkal kreatívabb vagyok, és sokkal hatékonyabban vagyok képes használni az elmém. A jelenlét a tiszta intelligencia állapota. Ebben az állapotban pontosan tudod, mit és hogyan kell csinálnod, ha el akarsz érni valamit, mivel a gondolkodásodat többé nem torzítják el a múltból eredő gondolkodási és érzelmi minták.

Ez a "piszkosul egyhangú" kijelentés/ítélet pedig szintén egy trükk az elmédtől, amivel a markában tart. Ha el akarod kezdeni leválasztani magad az elmédről, akkor kezdj el felhagyni azzal, hogy azonosulsz az elméd ítéleteivel. Az összessel.