Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Eletkozepi valsag, kiegettseg es hazastarsi biralat: hogyan reagaljak?
A negyvenes eveim vegen jarok, tudomanyos munkat vegzek. Az allasom egyik kovetelmenye a rendszeres publikalas. Kezdettol fogva nagyon szerettem a kutatomunkat, es mindig nagyon torekedtem ra, hogy a leheto legpontosabb, legobjektivebb modon irjak. Sikerult is sok irast publikalnom, de sokszor tapasztaltam, hogy a szakmabeli kutatok csak ritkan olvassak el oket. En sokat olvasom es illoen idezem is az o muveiket, igy meg tudom allapitani, hogy a sajat cikkeim miben hoznak ujat hozzajuk kepest. Mivel mindig igyekszem uj, addig kevesbe tanulmanyozott temakat talalni, lehet mondani, hogy eppen eleg uj, addig nem publikalt informacio szerepel a cikkeimben, megis ignoraljak oket. Azt meg tudnam erteni, ha valaki azon az alapon biralna oket, hogy hibak vannak bennuk, de erre joforman sohasem volt pelda. Most mar egyre kevesbe erzem, hogy van erteke a munkamnak. Nemegyszer honapokig, gyakori ejszakazassal dolgozom egy cikken, hogy a leheto legpontosabb legyen, es azutan mintegy eltunik a semmiben. A munkahelyemen megadjak erte a megszabott pontszamot (ami kizarolag attol fugg, milyen rangu folyoiratban jelent meg), es azzal vege, ok sem olvassak el.
Ez onmagaban is elegge stresszes szamomra, de a felesegem attitudje tovabb neheziti a helyzetet. O jelenleg haziasszony, azelott mas szakmaban dolgozott, igy nem erdekli a munkam, sohasem olvasta el egyik munkamat sem. (A temat meg tudta volna erteni, nem lett volna szukseg hozza specialis tudomanyos ismeretekre.) Ennek ellenere szilardan meg van gyozodve rola, hogy az irasaim jobbara ertektelenek, o ugyanis csak azokat a publikaciokat tekinti hasznosnak, amiert honorariumot lehet kapni (azt pedig csak keves tudomanyos folyoirat fizet). Igy ha csak utalast teszek arra, hogy bant, amikor figyelmen kivul hagyjak a publikacioimat, o reflexszeruen azt valaszolja, hogy "Ez egyedul a te hibad, miert irsz olyan rosszul?" Ha konkretan megmagyarazna, mi a hiba, annak hasznat tudnam venni, de minthogy nem olvassa el az irasaimat, a velemenye csupan abbol all, hogy en mindenestul selejtes vagyok.
Hogyan tudnek tuljutni ezen a valsagon, ha a felesegemtol csak kritikara szamithatok?
válasza: válasza:Ahogy olvasom az írásod, te semmi másra nem vágysz, mint egy nyugodt háttérre. Maximálisan meglennél elégedve a feleségeddel, ha nem bántana, érzelmileg-emberileg melletted állna. Kicsit olyan érzésem van, mintha egy kisgyerek lennél, aki kap ennivalót, ruhát, de érzelmileg szeretetet, biztonságot, érzelmi támogatást/biztatást, melegséget nem, hanem ezeknek pont az ellenkezőjét. Ezeket a szülőket hívják a pszichológiában mérgező szülőknek. Akiktől felnőttként teljesen el kell határolódni, mindenféle kapcsolatot megszakítani, ha normális, önbecsülésre képes emberré szeretne válni.
Neked van most egy mérgező anyukád (sarkítok), szükséged van erre?
válasza:Na igen... Egyértelműen látszik számomra, h felborult a kapcsolati egyensúly, nem egyenrangú partnerként funkcionáltok. Mondják, h egy kapcsolatban az egyik fél mindig jobban szeret...nos, itt te vagy az. Lehet, mindig is így volt, már a kapcsolatotok kialakulásakor is, ő csak elfogadta az általad felkínált lehetőséget: kiszakítottad a gyári munkából, egy élhetőbb világot kínáltál. Na de ez már kevés, még több kellene...
Te adtad a hatalmat a kezébe, te is veheted el. Állj a sarkadra! Ne függj már ennyire tőle. Látod, h milyen gyarló, az érzelmi (és gyanítom racionális intelligenciája is) intelligenciája nem lát tovább az önző én, én, és én igényeim legyenek kielégítve szent háromságból. De, gyanítom hiába lennél "tökösebb" vele, csak még jobban elszabadulna a pokol elkényeztetett királylányunk fel is robbanna mérgében. :))
Nem tudom mi a megoldás, tényleg nem. Ezt elbaxtad. :)
Ne haragudj, h nevetek rajta, de tényleg komikus a helyzet. Én biztos, h felvenném a kesztyűt, picit józanodjon már ki ez az önelégült hárpia. :))
válasza:Huhh... most megállt bennem az ütő... megütött... hát, ez az egész helyzet még rosszabb, mint idáig gondoltam...
Hát... A gyerekekre hivatkozol, és tudod, nekik teszed most a legrosszabbat. A gyerek kicsi, de nem hülye. Milyen példát látnak, éreznek ők most szerinted? Nem látják, h az anyjuk, h bánik az apjukkal? Nem hallják a becsmérlő szavakat? Illetve a nyugodtnak tűnő napokban a csendes feszültséget nem érzik? De, érzik... A gyerekeidnek ugyanúgy nyugalomra és békére, szeretet teljes légkörre lenne szükségük. És egy egy boldog, de legalábbis kiegyensúlyozott apára. Te vagy a mintájuk, ha nekik szeretnél jót, akkor nem engeded, h ilyen légkörben nevelkedjenek, és felnőttként egy ugyanilyen megalázó kapcsolatban gyötrődjenek! Ez nem játék.
Gondolkozz el egy picit, de inkább nagyon.... :(
válasza:Illetve, figyelmedbe ajánlnám a Bántalmazó kapcsolatok névvel megnevezett pszichológiai témák olvasást, mert, sajnos nem csak nők lehetnek áldozatok. Általában egy nárcisztikus férfi vagy nő a bántalmazó (akár szóban, akár későbbiekben sajnos tettlegesen). A Nane alapítvány oldalán rengeteg cikk, tanulmány olvasható ebben a sajnálatos, de valóságos párkapcsolati problémában.
Komolyan ajánlom, lehet számodra furcsa, de tényleg előfordulhat, h nálatok ez a gond.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!