Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Eletkozepi valsag, kiegettseg es hazastarsi biralat: hogyan reagaljak?
A negyvenes eveim vegen jarok, tudomanyos munkat vegzek. Az allasom egyik kovetelmenye a rendszeres publikalas. Kezdettol fogva nagyon szerettem a kutatomunkat, es mindig nagyon torekedtem ra, hogy a leheto legpontosabb, legobjektivebb modon irjak. Sikerult is sok irast publikalnom, de sokszor tapasztaltam, hogy a szakmabeli kutatok csak ritkan olvassak el oket. En sokat olvasom es illoen idezem is az o muveiket, igy meg tudom allapitani, hogy a sajat cikkeim miben hoznak ujat hozzajuk kepest. Mivel mindig igyekszem uj, addig kevesbe tanulmanyozott temakat talalni, lehet mondani, hogy eppen eleg uj, addig nem publikalt informacio szerepel a cikkeimben, megis ignoraljak oket. Azt meg tudnam erteni, ha valaki azon az alapon biralna oket, hogy hibak vannak bennuk, de erre joforman sohasem volt pelda. Most mar egyre kevesbe erzem, hogy van erteke a munkamnak. Nemegyszer honapokig, gyakori ejszakazassal dolgozom egy cikken, hogy a leheto legpontosabb legyen, es azutan mintegy eltunik a semmiben. A munkahelyemen megadjak erte a megszabott pontszamot (ami kizarolag attol fugg, milyen rangu folyoiratban jelent meg), es azzal vege, ok sem olvassak el.
Ez onmagaban is elegge stresszes szamomra, de a felesegem attitudje tovabb neheziti a helyzetet. O jelenleg haziasszony, azelott mas szakmaban dolgozott, igy nem erdekli a munkam, sohasem olvasta el egyik munkamat sem. (A temat meg tudta volna erteni, nem lett volna szukseg hozza specialis tudomanyos ismeretekre.) Ennek ellenere szilardan meg van gyozodve rola, hogy az irasaim jobbara ertektelenek, o ugyanis csak azokat a publikaciokat tekinti hasznosnak, amiert honorariumot lehet kapni (azt pedig csak keves tudomanyos folyoirat fizet). Igy ha csak utalast teszek arra, hogy bant, amikor figyelmen kivul hagyjak a publikacioimat, o reflexszeruen azt valaszolja, hogy "Ez egyedul a te hibad, miert irsz olyan rosszul?" Ha konkretan megmagyarazna, mi a hiba, annak hasznat tudnam venni, de minthogy nem olvassa el az irasaimat, a velemenye csupan abbol all, hogy en mindenestul selejtes vagyok.
Hogyan tudnek tuljutni ezen a valsagon, ha a felesegemtol csak kritikara szamithatok?
Szerintem papucs vagy. Hagyod,hogy elhordjon,lenézze a munkád,amiből van a pénz a pitsája alatt meg szexmegvonás meg stb? Milyen tekintélyed van neked otthon?
Ha legközelebb rákezd,akkor vissza kéne vágni,hogy ő egy normális végzettséget nem tud felmutatni,hogy egy rendesen fizető munkát nem tud szerezni.
Én legalább is kiállnék magamért. Akit el lehet nyomni,azt elfogják. És ha te a "de hát a gyerekek" dolog miatt még ragaszkodsz is hozzá,akkor viseld el.
Remélem, sikerült előző hsz-emmel kicsit kizökkenteni és elgondolkodtatni. Bár, most olvasom, h kedves drága feleséged neked konkrétan a szemedbe mondja, h selejtes vagy... szóval, én mint idegen hiába írtam ilyen provokálót, te ezt már megszoktad... Megszoktad? Szted is selejtes vagy??
Ez a nő, aki a feleséged jelenleg, már nem szeret téged. Nem is tisztel. Még a legalapvetőbb normális emberi kapcsolathoz szükséges dolgokat sem adja meg. A legrosszabb az egészben mégis az, h ha vki otthon nem érzi jól magát, az a munkahelyén sem tud teljesíteni.
22-es csapdájának tűnik ez az egész, de nem az. Elég okos vagy, tudod te is mi a megoldás. Sok sikert és nyugodtabb, elégedettebb életet kívánok neked! :)
Tehát a nejed egy végzettség nélküli ember, aki ha dolgoznia kellene, nem tudná fenntartani magát, a gyerekeket meg pláne nem??
Mi a terv arra, ha a gyerekek kirepülnek? Marad veled, mert nincs munkája, célja?
Mit dolgozott addig, amíg nem ismertétek egymást?
Hány évesek vagytok?
"Megszoktad? Szted is selejtes vagy??"
Ezert irtam eletkozepi valsagrol es kiegettsegrol. Hosszu ideig belul ugy ereztem, hogy legalabb a szakmamban jo munkat vegzek, es bar o nem ertekeli, az ottani felfedezeseim karpotolnak az otthoni traumaert. Amikor viszont a kutatasi teruletemen sem kapok pozitiv visszajelzest, az mintegy bizonyitja, hogy a felesegemnek volt igaza. Ha nem is hiszem el teljesen, neki semmikeppen sem tudom elpanaszolni, ha rosszul erzem magam, mert kapasbol az lenne ra a valasza, hogy "en mar regen megmondtam neked, hogy pocsek munkat vegzel!"
"Mi a terv arra, ha a gyerekek kirepülnek? Marad veled, mert nincs munkája, célja? Mit dolgozott addig, amíg nem ismertétek egymást? Hány évesek vagytok?"
Errol meg nem gondolkodtunk, mert az legalabb 10-14 ev mulva fog bekovetkezni. Lehet, hogy akkor elvalok, hogy legalabb az eletem veget stressz nelkul eljem le. Most vagyunk a 40-es eveink vegen, igy hatvanevesen mar biztosan nem akarok uj kapcsolatot keresni.
O regebben uzemben dolgozott, ami nagyon megviselte az egeszseget es indokoltan abbahagyta. A hazassagkotesunk utan a tamogatasommal elkezdett foiskolara jarni, hogy jobb allashoz juthasson, de az elso gyermekunk szuletese miatt nem fejezte be.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!