Hogy mondjam meg neki szépen, hogy egy kicsit ő is beszállhatna a költségekbe? Vagy velem van a baj?

10 hónapja vagyunk együtt a barátommal, kb fél éve szinte minden nap nálam van, itt eszik, fürdik stb, de még munkába is tőlünk hordja a kaját. Én csak párszor voltam náluk, de mindig vittem legalább egy csokit az anyukájának, vagy valamit. Nem azt várom el, hogy ő is minden alkalommal hozzon valamit, de ha pl elmegy boltba is mindig kifizetteti amit nekünk hoz, pedig pár forintos dolgok... Nem is lenne ezzel akkora gond, de 1 hónapja fejeztem be a sulit és még nem találtam munkát, így nem tudok hazaadni pénzt. Viszont neki van keresete.

Elég lenne ha nem is tudom, hetente hozna egy kenyeret vagy bármit, csak hogy mégis a hozzáállásán látszódna a változás... Anyum is szóvá tette már ezt nekem. Most csak az ő fizetésből élünk.

Az első fogamzásgátlót is én fizettem az ösztöndíjamból, pedig neki akkor is több volt a jövedelme, azóta felezzük, de ennyiért is sokszor össze kellett vesznünk..

Voltam 2 hetet külföldön, és ő ezalatt is többször nálunk aludt mert közelebb van a munkahelye, és mondtam neki, hogy akkor valamit hálául vegyen anyumnak, mert addig is főzött rá stb, pedig csak maga miatt nem főzött volna, de nem vett egy csokit se.

Ha elmegyunk egyutt valahova, egy üdítőre se hív meg.

Én próbálnék javítani ezen, amennyire lehet, szeretem, de így nem tudom mi lesz...

Hogy mondjam meg neki, hogy ez így sok lesz nekünk, hogy ne sértődjön meg?