Hazastarsi vitak a hazimunka miatt: melyikunk hibaja?

Kettonk kozul nekem van teljes munkaidos allasom (szellemi munka, a fizetese tobbe-kevesbe elegendo a csaladunk eltartasahoz, a gyerekek tandijat is beleszamitva). A felesegem elsosorban haziasszony, idonkent vegzett szakkepesites nelkuli munkat, de az kulonbozo egeszsegi problemakat okozott neki (orvosi kezelest igenylo hatfajas, konyokfajdalmak), igy a magam reszerol konnyen el tudtam fogadni, amikor abbahagyta. Az en munkakorombe az is beletartozik, hogy hetente ketszer egy masik telepulesre kell mennem dolgozni, ilyenkor reggel fel 5-kor kelek fel (4-5 ora alvas utan) es este fel 10-re erek haza. Ezeken a napokon tehat napkozben az egesz hazimunka a felesegemre harul, ami estere elegge lefarasztja, es szeretne, ha legalabb egy reszet en csinaljam meg, amikor hazajovok (pl. mosogatas, a ruha kiszedese a mosogepbol es elhelyezese a szariton, neha egyes dolgok megvetele a boltban, amikor hazajovok). Ez onmagaban nem lenne kulonosebb problema, bar egy kicsit nehez, hogy a ket es fel oras utazas utan mindjart ezzel kell foglalkoznom, amikor hazaerek. A fo bajnak azt erzem, hogy estere o a faradsagtol mar eleg ingerult lesz, es barmilyen hibara duhosen reagal. Multkor peldaul szolt, hogy hazafele menet vegyek valamit a boltban, amit o a sulya miatt nemigen tudott volna a fajos karjaval hazacipelni. Az altalam vett termek dragabb volt, mint amilyet o akart, mire lehulyezett es sertodott hallgatasba burkolozott. Valamelyest arrol lehet szo, hogy amig var a hazaerkezesemre, addig egyre jobban felhuzza magat, es mire megerkezem, addigra mar gyakran eleve rossz hangulatban van. Az alvashiany meg a faradsag miatt viszont en is hamarabb idegesebb leszek, amikor a hazaerkezesemet valamilyen sertodott vagy kritikus beszolassal fogadja. Mit lehet ezzel kezdeni? Nekem kellene megertobbnek lennem iranta, vagy neki irantam, vagy kolcsonosen?