Titeket is zavarna, ha a párotoknak ennyire nem lenne akaratereje?

Lehet apróságnak tűnnek ezek a dolgok, de a mindennapi életben zavaróak. Szeretem a páromat, de az akaratgyengesége miatt előfordul, hogy nem tudok rá teljesen férfiként tekinteni és felnézni. Sok esetben nem is zavarna az adott dolog, de ő emlegeti, így pedig zavaró. Például nagyon szereti az édességeket és a gyorskaját. Nem látszik rajta, akármennyit megehet ezekből, akkor se hízik meg. Fizikailag viszont sokszor rosszul érzi magát, mert felpuffad, elnehezül, a koncentrációja is romlik. Elhatározta, hogy egészségesen fog enni. Ez abból áll, hogy megvesz egy csomag salátát, de azért a csokit és a sültkrumplit nem tudja otthagyni a boltban. És természetesen a saláta megmarad, a többit megeszi, aztán panaszkodik. Engem nem zavar, hogy ha ilyeneket eszik, de akkor vagy ne panaszkodjon vagy tegyen ellene. És ezt szinte napi szinten előadja, hogy változtat, de nem tudom komolyan venni. Az a baj, hogy a munkájában is ugyanilyen. Ha van valami apró konfliktus, akkor egyből megpróbál elmenekülni előle. Ha át kéne néznie a munkájához néhány oldal szakmai anyagot, akkor először még belemegy, de aztán azt mondja, hogy túl sok ez a feladat és közli a főnökével, hogy nem tudja megoldani a feladatot, mert nincs meg a tudása hozzá. Az edzéssel ugyanez van. Mindig megveszi a kondibérletet, de soha nem használja ki. Nem akarom csak szidni, nagyon jószívű ember a párom, de zavar, hogy ilyen könnyen felad mindent. Mindig biztattam, nem szólok semmi rosszat akkor se, ha nem jön össze valami. Azt mondtam ugyan neki, hogy minden rajta múlik, akaraterő nélkül semmi se megy és az embernek kell áldozatokat hoznia, ha el akarja érni a célját. Igazat ad nekem, de nem változik. Mindemellett mindig ő az, aki panaszkodik, hogy megint nem volt kedve vagy akaratereje valamihez és elég unalmas ezt hallgatni minden nap.

25N és 33F