Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit lehet tenni, ha a partneremnek nincs elképzelése a jövőjéről?
30 évesek vagyunk mindketten.
Én a szakmámban helyezkedtem el, 6 éve dolgozom, jól keresek. Párom olyan dolgot tanult ami akkor érdekelte, de nem tudott/akart vele elhelyezkedni, így közel minimálbérért dolgozik teljesen más területen. Vagyis inkább csak dolgozgat...sajnos fogalma sincs mit akar kezdeni az életével.
Nekem alap volt, hogy mindig következetes döntéseket hoztam, neki sajnos ezzel gondjai vannak. Még ennyi idősen sem tudja hogy mit akar csinálni. Ehhez hozzájön, hogy borzasztóan halogató. A munkahely váltást is úgy fogja fel, hogy majd..ha már nagyon nem bírja itt.
1 éve vagyunk együtt, az alatt eljutott oda, hogy most már dolgozni se nagyon akar, hanem inkább szül pár gyereket és otthon lesz. Kérdeztem, hogy és utána mi lesz...válasz nem tudja. Dolgozni akar, elmondása szerint, de semmi ötlete, hogy milyen irányban.
Egy dolog motiválja: minél előbb legyen gyerek. Én is szeretnék családot, de nem akarok belekerülni ebbe a családfenntartó szerepbe. 40 évesként akar majd elkezdeni karrierbe vágni? Vagy akkor sem?
Mostanában mindenből az folyik, hogy a nők is karriert csinálnak...na ez rá nem vonatkozik, sajnos. Én azért nyugodtabb lennék ha egyrészt neki is lenne elképzelése, hogy hol fogunk lakni (jelenleg albérlet és esély sincs a saját lakásra mert ugye csak nekem van normális fizetésem, az meg kevés) és a gyereknevelésen kívül miről fog szólni az élete.
Folyamatosan próbálok segíteni neki, 5ösével küldöm az álláshirdetéseket, de mindenben talál valami kivetnivalót, vagy elintézi azzal hogy majd megnézi.
Az ezzel a probléma hogy amíg Ő nem akar tenni ezért, addig te forszírozhatod a dolgot de nem az ő életét éled, nem kereshetsz helyette munkát stb.
Ebbe a gyerekvállalós dologba így nehogy belemenj!!
Sajnos azt kell mondjam hogy ennek a kapcsolatnak így nincs értelme, keress olyat aki hozzád hasonló mentalitású , akar fejlődni és dolgozni.
Tengódhetsz még ebben a kapcsolatnak titulált trutyiban de pár év múpva rájössz hogy csak az idődet vesztegetted.
Nem lehet, hogy nem talál az életben kvázi értelmet és emiatt van így? A gyerekkoráról mit tudsz? Sokat számít.
Én is hasonlóan vagyok, mint a barátnőd, csak annyi, hogy én nem is gondolkodom semmilyen családon vagy ilyesmi, hanem csak úgy van minden, aztán ha baj lesz, akkor jöhet a halál csókja, nem igazán érdekel az úgynevezett "világ" nagyobbik része, ami meg érdekel azt meg már kiveséztem "faltól-falig".
Hogyan áll a dolgokhoz? Nem lehet, hogy ami neked kb. orgazmust okoz, a nagy versenyszellem meg törtetés - neki kb. ájulást és pánikrohamot?
Nagyon sok a tényező amit nem tudunk, különösen róla az ő személyiségéről, mert ez nem ok nélkül van így, persze fentről könnyű leokoskodni egy "mer lusta azé" vagy "mer hülye azé"-t, amit pár válaszoló is megtesz majd (na a jóvoltukból ha lehetne nem is 0%-ra hanem egyenesem "mínuszra" pontoznának, lesz is itt bősz kattintgatás a leszavazóra a válaszom alatt :D).
Én sajnálom őt, mert tudom milyen így élni, hogy nincsenek céljaid, és kicsi az esélye, hogy megtaláld és csak kallódsz...
Bár ha így alakul előbb-utóbb megunod és kidobod - valahol sajnálni fogod, de később "jó döntésnek" tartod majd, ez is a "történet része". Az, hogy vele mi lesz... Sok jóra nem számíthat :(
"nem akarok belekerülni ebbe a családfenntartó szerepbe"
Ez a lényeg. Hogy te nem szeretnéd ezt a helyzetet kialakítani. A partnered viszont ezt várja el tőled. Tehát nem egyezik az elképzelésetek arról, hogy hogyan szeretnétek családban élni. Két út van: vagy megegyezésre juttok, és akkor ezt írásban is rögzítitek (ez nagyon fontos, mert megtörténhet, hogy mikor eljönne az idő, hogy visszamenjen dolgozni, közölné, hogy bocs, mégse, és ugyanott lennétek), vagy pedig a ti jövőtök nem közös.
Pont ezért szoktam a mennyit keressen legalább a pasi kérdésre azt írni, hogy nem az aktuális fizetés számít, hanem hogy legyen ambíciója, akarjon tanulni, dolgozni, előrébb jutni.
A barátnőd nem akar, csak kényelmes neki melletted, mert eltartod. Ezt akarja bebiztosítani a gyerekekkel. Elég undorító mentalitás, ha engem kérdezel. De tény, hogy nagyon sok nő csinálja, a környezetemben is látom. Jól kiszámolva 3 év különbséggel potsogtatni 3-4 gyereket, max alibi 4órában visszamenni dolgozni semmi pénzért, tényleg csak hogy elmondhassa, hogy hozzájárul a családi kasszához, miközben a fizetése BKV bérletre sem elég.
Azt írod, nem ezt a jövőt szeretnéd magadnak. Akkor két lehetőséged van:
- komolyan leülsz vele beszélgetni, és elmondod, hogy amíg nincs normális célja a karrierjében, addig nem lesz gyerek
- vagy kilépsz és keresel egy ambíciózus nőt.
Nagyjából egyetértek az előttem szólókkal. Annyi még, ha van benned hajlandóság segíteni neki, akkor segíts neki abban, hogy miben jó, mihez ért, felejtsétek el, eddig mit tanult. De még jobb lenne, ha egy külsős tenné meg ezt, beszélgessen el egyszer egy pszichológussal, mert nem egészséges, hogy nem motivált.
(Lehet otthonülő anyuka, ha mindent megtesz a családért, ezerrel pörög, vezeti a háztartást, elintéz mindent, és neked a munka után semmit sem kell kb, ráadásul ha emiatt még boldog is lenne! De nekem ez csak menekülőútnak tűnik, pedig a gyereknevelés hatalmas nagy meló.)
Hagyd ott. Én fordított helyzetben voltam ( nő vagyok) , és szakítottam.
Isten ments, hogy azért vállaljatok gyereket, mert neki halvány lila elképzelése sincs, mihez kezdjen az életével.....
Gyereket ne vállaljatok így. Lehet megszüli és rájön, hogy ahhoz se motivált?! Gyereket nem lehet félrerakni, hogy nincs kedvem...
Nem lehet, hogy pszichésen lent van egy gödörben? Nekem kicsit depressziósnak hat.
30n
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!