Gyereket akar a párom, én nem biztos. Mi legyen, talán most jött el az ideje?

Amikor igent mondtál, és hozzámentél, akkor eldöntötted, hogy neked ez a "langyos élet" tökéletesen megfelel.

Akkor most mi tart vissza??? A gyerekkel csak a gyerek lesz állandó, a kapcsolatotok ugyanúgy nem biztos, mint gyerek nélkül.

Mit kockáztatsz?

Szeretnél valaha az életben gyereket???

Nézd, a szerelem idővel elmúlik, ez tény. Nálunk nagy szerelem volt a férjemmel, ami mára már elmúlt. Szeretjük egymást, fontosak vagyunk egymásnak, de azok az intenzív érzések már nincsenek meg. De az elején megvoltak. Nagyon is. Enélkül hozzá se tudtam volna menni. Viszont tény, hogy a gyerekvállalás bármennyire is szeretjük a fiunkat, megnehezítette és sokszor a szakadék szélére sodorta a kapcsolatunkat. Nem közvetlenül ő, hanem a helyzet, amibe azért kerültünk, mert gyereket vállaltunk. De ne értsd félre, eszem ágába nincs ezért a gyerekünket hibáztatni. Akkor szerinted veletek mit tenne, ha te eleve soha nem is voltál szerelmes a párodba?

Egyébként meg tök mindegy, hogy most jön el az a mérföldkő az életedben, vagy 10 év múlva, a gyerek egy életre megváltoztat mindent. Tehát jól gondold meg! Én a helyedben nem vállalnék gyereket. Bizonytalan vagy benne, hogy akarsz-e, bár nekem sokkal inkább úgy tűnik ,hogy abban vagy bizonytalan, hogy a párodtól akarsz-e. És így ne szülj neki! Sőt, így az idejét se rabolt szerintem!

Szerintem ülj le vele és mondd el neki őszintén. Nehéz beszélgetés lesz, de ezt nem tarthatod magadban, hiszen neki is joga van tudni és te is egyszerűbben tudsz dönteni.

Ezt nektek kell megbeszélni, de nincs jogod húzni az idejét. Ha esetleg nem maradtok együtt, ne kelljen már nyugdìjasként mennie a gyereke ballagásra, mert te évekig hülyìtetted. Joga van neki is tudni mit érzel.

Egyébként a leírás alapján én nem érzem akkora problémának, ideális kapcsolatnak tűnik kívülről, de neked kell tudni. Ha inkább a nem felé hajlasz (a szövegből úgy érzem) az sem tragédia. Persze jobb lett volna házasság előtt ràjönni, de már mindegy.

Részemről 100%-ig ugyanilyen kapcsolatban, pontosan 29 éves voltam, mikor belekezdtünk a babavállalásba.

Egyáltalán nem bántam meg, szerintem sosem voltam még ilyen boldog, mint most terhesen.

Viszont én mindennél jobban vágytam a babára, és nem mertem volna megkockáztatni, hogy a szőke herceg utáni várakozásom miatt (aki ki tudja létezik e egyáltalán!!), csak jóval később válhassak szülővé.

Ezzel együtt bennem is megvolt ez a bizonytalanság mint benned, de én úgy éreztem, hogy 30-as nőként, a tökéletes nagy szerelem + baba után epekedve, azzal az érzéssel, hogy mivan ha kicsúszok az időből, sokkal boldogtalanabb lennék, mint így nagy szerelem nélkül egy szuper férfival, nagy örömmel várva a kisbabámat.

Szerintem nem éri meg arra várni, hogy minden tökéletes legyen, szerintem a te helyzetedben, egy ilyen férfi oldalán nagyobb eséllyel tudnál megelégedni a saját életeddel, mintha még évekig kajtatnád az "Igazit".

# 2. Kedves kettes, nem múlik el a szerelem idővel, csak nálatok múlt el, nálunk pl. egyáltalán nem, sőt inkább erősödött az évek múlásával, pedig mi is felneveltünk két gyereket.

Ahogy elnézem, a kérdező nem is azon dilemmázik, legyen-e gyereke vagy sem, hanem azon, lemondjon-e végleg a szerelem lehetőségéről egy olyan férfi oldalán, akibe nem szerelmes, de akihez végérvényesen hozzáköti majd a közös gyermek. A probléma valóban az, hogy ezen nem most kellene dilemmázni, hanem a kapcsolat megkezdése előtt kellett volna. Most már mindkettőtöknek ráment 5 éve erre a kapcsolatra, és nagy kiszúrás a férfival most bejelenteni, hogy bocs, de mégse te vagy az igazi, ezért nem akarok tőled gyereket. De csak ez a két alternatíva van, vagy szakítani vele, vagy letenni végre mellette a voksot, és elfogadni, hogy lemondasz arról az őrült szenvedélyről, ami bizony egész életen át is ki tud tartani, erre én vagyok a bizonyíték. Persze kérdés, hogy jön-e még ilyen az életedbe. Mert ha jön, és Te ebben a kapcsolatban maradtál, plusz még van egy gyerek is, na hát az lesz a szívás! Láttam már ilyet is!

De ha nem jön, akkor el leszel ebben a langyos barátság extrákkal kapcsolatban életed végéig. Mondjuk, elég sanszos, hogy jön.

Hasonló kapcsolatban szültem gyereket. Soha nem voltam szerelmes a páromba, de nagyon szeretem. Viszont mi ezt megbeszéltük, egyikünk sem volt vakszerelmes, de szeretjük egymást. De mindketten szerettünk volna már gyereket és tudtuk hogy jó szülő lesz a másik. Bár a fiúnk még csak 7 hónapos, de szerintem nem tévedtünk. Nagyon jó apa és rengeteget segít nekem. Persze nálunk is több lett a vita, de ez elsősorban annak köszönhető, hogy én kialvatlan vagyok 7 hónapja (a terhességi nem alvást már nem is számolom). De! És ez fontos, én tudtam hogy akarok gyereket. Hazudnék ha azt mondanám hogy nem hiányzik a szerelem érzése. És néha eszembe jut, hogy mi van ha egyszer becsap a villám és megismerek valakit, akibe beleszeretek? De ez akkor is megtörténhetne ha szerelemből indulunk, szóval mindig arra jutok, hogy ettől kár félni. Bármi történjék is a fiúnk örökre összeköt és soha nem fogom bánni, akkor sem ha szétmegyünk, akár miatta, akár miattam, vagy legyen akár egy közös döntés miatt... Örülök hogy itt a fiúnk, örülök, hogy ő az apja. Az pedig hogy mit hoz az élet, azon kár aggódni.

Viszont nekem úgy tűnik, hogy nem akarsz gyereket. Vagy legalábbis nem tőle.

"Egyáltalán nem bántam meg, szerintem sosem voltam még ilyen boldog, mint most terhesen."

Korán örülsz. Majd ha meglesz a gyerek és túl vagytok már jópár nehézségen...

Kérdező, ne!

A legerősebb párkapcsolatokat is próbára teszi a gyerekvállalás. Szerintem mi már sehol nem lennénk, ha nem szeretnénk egymást igazán. Nem kétgyerekes boldog anyaként, hanem egygyerekes elváltként írogatnék itt, olyan próbatétel volt az első lányom (tartós beteg lett).

Sosem voltam szerelmes a férjembe! De nála jobb embert nem tudok elképzelni sem.

10 éve vagyunk együtt ebből 5 éve házasságban. Van egy 3 éves lányunk.

Igen, vannak nehézségek, a gyerek vállalás, nevelés embert próbáló. De sosem bántam meg. Azt sem h hozzá mentem feleségül.

A gyerekvállaláshoz viszont nem kell szerelem! De azt AKARNOD KELL!

Még nem érzel vágyat a gyerek után, addig ne vállaljatok. De ne az tartson vissza h te nem látsz rózsaszín felhőket. Egy kapcsolatban nem is ez a legfontosabb

"nem múlik el a szerelem idővel, csak nálatok múlt el"

Igen, meg még rajtunk kívül több ezer házasságban, de hagyjuk. Sokkal ritkább az, hogy a szerelem megmarad, mint ahol nem. Mondjuk valószínűleg nektek egy szerencsétek van, hogy mindkettőtök hozzáállása olyan, mindketten törődtök a kapcsolatotokkal, illetve megtehetitek, hogy törődtök vele. Feltételezem, hogy van időtök kettesben, így tudjátok ápolni a házasságotokat is, így éltetni tudjátok a szerelmet. Becsüljétek meg, ugyanis nagyon sok házaspárnak ez nem adatik meg!