Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nárcisztikus személyiségzavar?!
Megpróbálom kifejteni az egész történetet:
Munkája miatt találkoztunk. Nagyon megnyerő volt eleinte. Érdeklődő, humoros, olyan embernek tűnt, akivel jól, könnyen ki lehet jönni a mindennapok során. És nem mellesleg, nagyon jóképű is. Sokáig, amíg rá nem jöttem, hogy mi nem stimmel vele, nem vettem észre az apró, vagy akár a kevesbé apróbb jeleket sem. Pl. nagyon jó példa erre, hogy többször is hangsúlyozta, hogy ő bárkivel nem áll szóba, nagyon is megválogatja, ki érdemes arra, úgyhogy örüljek, hogy én közéjük tartozom. Ahogy kezdtem egyre jobban megismerni, belelátni az életébe, jöttem rá, hogy ő nagyon nagyot jött. Apja Erdélyben született, úgy szökött át. Egy Békés megyei kis faluban született, élte egész gyerekkorát. Nagyon okos, jó tanuló volt, de nagyon szegények voltak. Nem nagyon voltak, felsőben már egyetlen barátja sem volt. Emellett az anyja egy szörnyű, kiálhatatlan perszóna volt, az egész családját elnyomta, terrorban tartotta, nagy valószínűséggel miatta alakult ki nála ez a személyiségzavar, a szeretet, figyelem hiánya miatt. 2 diplomája van, de nem tudott elhelyezkedni sehol, több évet töltött kutasként a MOL benzinkútnál, két műszakban, nagyon kevés pénzért. 2 év alatt vagy 6 városban fordult meg munkavállalás céljából. Most "letelepedett" az én városomban, hosszabb időt szeretne itt eltölteni, jó állást is talált. Ennek ellenére nincsen saját lakása, szolgálati lakásban él, nem hogy autója, de mosógépe, WIFI-je sincsen. 28 éves, egyetlen párkapcsolata volt, az is hamar végetért, miközben korabeliek nagyja házas, családalapítás előtt állnak. 4 hónapja él itt, a munkatársain kívül egyetlen ismerőse, haverja, barátja sincsen rajtam kívül. Magányos, pedig ő egy nagyon extrovertált típus, kifejezetten igényli a társaságot.
Ezek tudatában szerintem mindenki máshogy fogja látni a most elkövetkezendőket:
Minden azzal kezdődött, hogy egy vitánk után, mikoris képtelen volt bocsánatot kérni, mert egyszerűen nem vette észre, hogy megbántott, beleszaladtam véletlenül egy cikkbe, ahol leírták a nárcisztikus személyiségzavar jeleit, tüneteit és hogy mennyire tartózkodjunk ezeketől az emberektől. Óriás meglepődöttségemre és csalódásomra, minden egyes jel/tünet passzolt rá. Komolyan azt hittem, lefordulok a székről. Csak így kapásból néhány dolog, ami illik rá: Felsőbbrendűnek gondolja magát mindennél és mindenkinél, jogot érez arra, hogy másokat kénye-kedve szerint kihasználjon. 3 hónapos ""randizásunk alatt" többször dicsérte meg magát, mint engem. Jól esik, de már el is várja, hogy állandóan 'megerősítsem', ergo dicsérgessem, simogassam az egóját. Nagyon ragaszkodik hozzám, de leginkább azért, mert azt hiszi, az ő tulajdona vagyok. Mindig, mindennek róla kell szólnia, az én problémáimat leszólja, nem foglalkozik velük. Szörnyen féltékeny velem szemben, de volt, mikor majdnem a szemem előtt csalt meg. A teljes empátia hiánya jelen van nála, sőt, szeret élvezkedni mások szenvedésén. Hiányos, nem egyenes, egyoldalú kommunikáció van köztünk, én hiába mondok el neki mindent az én életemről, ő igazán mély témákról sosem beszélt nyíltan velem. Nem veszi észre, ha megbánt bárkit, ezért nem is hajlandó bocsánatot kérni és ha ezt rajta számonkérik, neki áll feljebb. Nagyon könnyen el tud borulni az agya, a kritikát egyáltalán nem bírja, de másokkal szemben nagyon könnyen fogalmazza meg azokat. Kívülre azt láttatja, hogy ő tökéletes, magát is ezzel hitegeti, de belül egy óriási üresség van csak. Soha-soha nem mondaná ki, de tulajdonképpen egyáltalán nincs megelégedve magával, ezért dicséri meg magát állandóan és várja el, hogy mások is így tegyenek, hogy értékes embernek érezze magát.
Nos, a történetet felvázolva jövök most én a képbe. 3 hónapja ""randizgatunk"", ismerkedünk. Nagy korkülönbség van köztünk, de ennek ellenére erős érzelmek kötnek hozzá. Őszintén sajnálom őt, mert tudom, hogy ő is szenved így, de nem akarok vele összejönni, mert lelkileg engem is megnyomorítana. Szeretnék neki segíteni, de nem tudom hogyan. Egyáltalán közöljem vele, hogy szerintem neki ez a problémája? Ha igen, hogy? Hogyan vegyem rá, hogy elmenjen pszichológushoz? Érdemes adni neki egy esélyt, vagy már most felejtsem is el? Van esély arra, hogy egy normális párkapcsolatot fenn tudunk tartani? Ha nem, akkor hogy engedjük el egymást, ha mindkettőnknek erős érzelmei vannak a másik iránt?
Előre is köszönöm a segítséget!
Nóra
Csak ezek alapján akár én is lehetnék "nárcisztikus".
Hát, az a baj, ha ő maga nem ismeri be, hogy baj van, akkor sosem fogod tudni orvoshoz vinni, nagyon rafináltan tér majd ki előle.
16 éves ismerkedtem meg egy nálam jóval idősebb nárcisztikus személyiségzavaros emberrel. Nem tudom te mennyi idős vagy, de kérlek szépen a saját érdekedben ne akard megmenteni, mert nem tudod. Ezek az emberek teljesen kiszámíthatatlanok és soha de soha nem fognak megváltozni. Mentális problémája van, amit ő a "tökéletes" soha az életbe nem fog elismerni. Én annak idején ugyanezeket a kérdéseket tettem fel magamnak, mint amiket a végére írtál.
Első és legfontosabb: nem tudsz neki segíteni, ő csak használni tudja az emberket, és manipulálni. Ha elmondod neki hülyének fog nézni, plusz nem tudom mennyire bosszúálló típus, de én egy nárci ellenséget nem akatnék magamnak. Pszichológushoz se fog menni, mert kb saját magát is annak gondolja, meg neki úgysincs szüksége ilyenekre. Szerintem engedd el. Neked vannak erős érzelmeid nem neki és ne legyél vak, kettőtök közül ő kapaszkodik max beléd, nem pedig fordítva. Soha nem fog megváltozni, a végén pedig teljesen beleőrülsz az ő világába. Tudom mennyire megnyerő tud lenni és azt hiszed életed szerelme áll előtted akinek nagyon rossz, hogy így kell élnie... de nem. Ők nem tudnak szeretni mást, csak saját magukat, de azt nagyon.
A legtöbb ember felsőbb rendűnek gondolja magát.
A legtöbb ember önző
A legtöbb ember egoista
Semmi különös nincs ebben. Ha valakinek határozott véleménye van, akkor az már arrogáns, meg nárcisztikus. Én is megkapom állandóan, de távolabb nem is állhatna tőlem az, hogy lenézzek valakit. Ahogy leírtad, ugyanolyan mint mindenki más.
Senkivel nem lehet vitázni, mert ő jobban tudja. Senkinek nem lehet tanácsot adni, mert nincs szüksége kioktatásra, mindenki csili-vili kívülre, de csődtömeg belülre. A barátod ugyanolyan mint a legtöbb ember. Nincs nagyobb gond vele, mint a többiekkel.
Egyébként a pszichopata személyiség zavar jellemvonásait elolvasom, akkor szerintem az emberiség pszichopata.
Elmondom a pszichológus álláspontot ezzel kapcsolatban. Személyiségzavart nem lehet "meggyógyítani", mert túlságosan komplex és mivel az egész személyiségét érinti minden mintája, emléke, reakciója, megküzdése ezt támogatja. Nem lehet elkezdeni valahonnan, mert egyik támogatja a másikat és ahogy minden más ez is az egyensúlyra törekszik.
Tudom, hogy nehéz túlmenni ilyen helyzetben az érzéseiden, de mindenképpen megfontolandó. Vannak emberek, olyan személyiségszerkezettel akik "jól tűrik" a nárcisztikusok társaságát. Illetve az egzisztenciális dobbantás, illetve egy-egy megváltozott élethelyzet is meg tudják támogatni őt.
Nem a te inged. Ahogy leírtad neked ez teher. Sajnálod őt és segíteni akarsz. Ez szép és jó, de óva intelek tőle. Nem vagy elég érett hozzá, nincs megfelelő egzisztenciád, ráadásul a személyiséged is jóval sérülékenyebb, mint az övé. Csak magaddal rántana. Aztán évekig bosszankodhatnál, hogy milyen lenyomatot hagyott a lelkeden.
A volt exem ugyanezt eljátszotta velem, az elején kedves, aranyos, szerethető, aztán ahogy teltek az évek, bújt elő az igazi énje és a kapcsolatunk vége felé (szinte az összes narcisztikus jellem amit felsoroltál a kérdésedben igaz volt rá egy az egybe!) kezdtem el gyanakodni, hogy valami nincs nála rendben. Utána néztem ás arra jöttem rá hogy egy nagyon nagy narcisztikus ember és egy 22 éves nőről beszélek. Empátia nulla, akaratos, ő a tökéletes, semmi nem érdekli stb. Mikor már érezte, hogy én ezt nem bírom már elviselni és nem növelem az egóját, szakított velem/szakítottunk mert én is beleegyeztem, hogy ilyen mérgező személyiségű ember aki nem támogat, lehúz és csak magának akar jót az nem pálya. Szerettem őt de a folytonos megfelelési kényszer.. Betelt aztán a pohár a jó pár év alatt.. az önbecsülésem 0 lett, rendesen kiégtem ebben a kapcsolatban. Még mindig próbálom fejleszteni a személyiségem és visszatalálni a rendes kerékvágásba de mély nyomott hagyott bennem ez az egész biztos,de sokat tanultam belőle, komoly kapcsolatba nem merek egyszerűen még belemenni, nem szeretném ezt még egyszer átélni. Még egy kis idő kell.
Nem akarok rosszat, de ahogy a többi válaszoló is tanácsolta, ne menj bele ebbe az egészbe nagyon sokat lehet sérülni. 22 F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!