Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Rossz anya leszek majd ez miatt?
Előfordulhat hogy rossz kategóriába írtam ki a kérdésem, de szeretnék választ kapni a kérdésemre.
Sajnos nagyon magam alatt érzem magam, és szükségem volna valakinek a bíztató szavaira még ha megoszló lesz is a véleményetek.
Fiatal nő vagyok, 22 éves, jelenleg 2 éves kapcsolatom van. Eddig egészen addig azt hittem minden sínen van velünk kapcsolatba, és hogy tényleg ezzel az emberrel szeretnék majd családot.
Párom anyósoméknál lakik még jelenleg, akinek a lányától van 2 gyermeke.
Nincs velük problémám, mindig megpróbáltam velük a legrendesebb lenni, mert magam bőréről tudom hogy milyen nehéz ha otthon anyagi problémák vannak, így próbáltam mindig a kamaszlánykát is támogatni, és a 4 éves kislányt is folyamatosan dadálni, foglalkozni vele, annak ellenére hogy mindkettő nagyon neveletlen.
Az egyik iskola kerülő, és folytonosan belekeveredik valami ügybe. Hajlamos arra is hogy összetöri a cuccait hogy újat kapjon,például ebben az évben 5 telefont eltört "véletlen", most pedig a két hete kapott mobilt ejtette a wc-be. Rendben, nem is akarok ítélkezni.
A minap a pároméknál voltam, a kis leányzó fent volt. Mármint a kis törpilla,akit nagyon szeretek, viszont mint nő, én azt mondom kicsit jobban kellene fogni. Nem hagyni pl hogy földhöz vágja magát, vörösödő fejjel hisztizzen a boltban, meg rongáljon.
Nem szóltam bele a nevelésébe de nem az én dolgom. Azonban tegnap én vigyáztam rá míg anyósom egésznap ugrált le-fel mert nem foglalkozott vele a párom pedig füvet nyírt, közben főztem, sütöttem neki a kislánynak.
Van egy kismacskájuk a pároméknál. Olyan 6 hetes lehet,a kislány kiszedte az alomból és egyszer csak hozza be a teraszról, mondtam neki szépen hogy finoman simogathatja, de óvatosan mert pici.
2 perc alatt elunta a macskát, elkezdte a nyakánál szorítva fogni és az előtér ajtóból csak úgy neki vágta a fából készült falnak a teraszon, csak úgy koppant az a kismacska, és bevágta az ajtót. Neki állt hisztizni hogy ronda ez a macska csak úgy pakolt volna elé mindent torlasznak hogy nehogy bejöjjön.
Én szépen rászóltam de vágta magát a földhöz meg , meg neki nem tetszik a macska és nem értette meg ne pakoljon az ajtóba
....
Én úgy gondolom, mint nő, mint majd leendő anya ezt nem szabadna engedni, én csak felszedtem a földről és megmondtam neki hogy ezt most azonnal belehet fejezni ezt a hisztit. Szerintem én mióta az eszét tudja én pesztráltam ezt a lányt,mindig megleptem alkalmakkor, szeretgettem és sok időt töltött velem. Szerintem egy gyereket nevelni kell, nem mondtam üssék agyon, de meglehet neki mondani nem szabad. A párom és anyósom pont akkor jöttek be,a szemükben pedig én voltam a rossz hogy egyáltalán hogy merem és hogy bánhatok így egy gyerekkel, mennyire rossz anya leszek... Stb. Akkora balhé lett belőle mintha a lelkét kiráztam volna annak a gyereknek, nem az én dolgom nevelni de most hagytam volna megölje azt a kis állatot? Állandóan a függönyt letépi stb. Tvt lökdösi. Azt mondták ne merjem egrecérozni még egyszer.. Mintha rosszat tettem volna.
Ti mit gondoltok erről?
Amúgy szerintem a gyereket frusztrálta, hogy tojsz rá, mikor rád volt bízva a szórakoztatása, ezért keresett más szórakozást, ami nem volt elég kielégítő számára..
Legalábbis az én gyerekem akkor kezdi keresni a lakásban a macskát, ha épp senki sem foglalkozik vele, magát meg unja. Szerencsére a macskánk türelmes és meg is tudja magát védeni, és mivel mindkettő épségben van, én is jól végzem itt a dolgom.
Az én 4 évesem szerint is rossz a macska, mert az nem akarja, hogy megöleljék, még kicsi ahhoz, hogy beleképzelje magát más helyzetébe(pláne állatéba), ezért folyton résen kell lennem, mikor akaródzik a gyereknek macskát ölelni.
Amúgy egy cuki gyerek, pl oddébbteszi magától a járdán lévő csigát, hogy ne tapossanak rá, de az óvoda udvarán simán megfürdette egy csapat gyerekkel a pocsolyában a csigákat(amiket óvónő mentett ki)
Nem hagytam egy percre sem egyedül a gyereket. Azért kezdtünk el sütni mert kedve volt hozzá, és együtt csináltuk. Aztán mondta nekem hallja jön a mama aki kitudja melyik szomszéddal fecsegett éppen, megy hozzá. Rálátok. Visszacammogott a cicával kezdetbe ott simogatta, tudta nagyon jól hogy kell mert előtte nap ezerszer magyaráztam el neki szépen bánunk vele mert durvult. Nem első alkalom volt, el lett neki magyarázva. Tőlem kb 2 méterre lehetett a kislány de egyik percről a másikra. Lehet hogy én sem a legjobban reagáltam le, de ha nekem lesz gyerekem én azért az elejétől fogva szeretném tanítgatni.
Másfelől nem kértem üssék agyon, annyit sem mondtam nem így kéne nevelni a lányt.
Csak egy hatalmas hisztit levert a kislány mert elhoztam a macskától, én az öreganyjának egy árva szóval nem mondtam mit csinált csak részletekbe azért ne kapjon annyira.
A nevelése a szülök felelőssége lenne nem az enyém.
De mikor elvan víve babalátogatóba párom másik testvéréhez es tényleg annyira irigy vagy nem tudom de elunja a babát és rángatná mert nem mosolyog neki ott szerintem jobban kellene fogni. Legalább elmagyarázni neki a dolgokat.
Nem várhatod el egy 4 évestől, hogy részletekbe menően elmesélje, hogy mi történt. Nem is nagyon érti a dolgokat. Az is természetes, hogy tegnapról mára nem tud mindent megtanulni, a tanulás hosszú folyamat, 2 év múlva majd tudni fogja.
Ha rád van bízva, a te felelősséged az élettani meg minden viselkedését kezelni, a bajt(macskabántás) elhárítani és elmondani, hogy azt nem szabad. Majd elmondani a szülőknek, hogy mi is volt, hogy azok neveljék, elbeszélgessenek a gyerekkel ezredszer is.(ez a nevelés)
Ha úgy érzed nem boldogulsz a feladattal, ne vállald el.
Ha megunta a dolgot vagy váltani kell, vagy felkelteni az érdeklődését. Jól néznék ki, ha a bébiszitter befejezné a kirakóst, miközben a gyerekem már ráunt és oddébbállt:)
A tésztának sem lett volna semmi baja 10 perc szünettől.
Semmi gond, előfordul, ne haragudj a kislányra, hiszen csak 4 éves, ne képzelj bele tulajdonságokat(elhallgat dolgokat, hogy kevesebb szidást kapjon, a legtöbb egy rövid mese tartalmát sem tudja rendesen visszamondani, nem nagyon vannak tisztában a tetteikkel és azok következményeivel.
Amúgy nekem sem tiszta, kié a gyerek.
Az olyan mondatokat, hogy "buta vagy, rossz vagy, csúnya vagy" illik kerülni. Ne indulatból szólj rá, ne szidd, hanem tanítani próbáld "így nem szabad viselkedni, látod, most fáj a cicának, a cica nagyon szomorú, simogasd meg. Szeretnéd, hogy a cica jobban érezze magát? simogasd meg! Úgy van, ügyes vagy, látod, most jól csinálod, ezt nagyon szereti a cica, így sokat fog veled játszani."
Valami sántít a sztoriban, ha a párod és az anyja is felháborítónak tartja a viselkedésed..
“így nem szabad viselkedni, látod, most fáj a cicának, a cica nagyon szomorú, simogasd meg. Szeretnéd, hogy a cica jobban érezze magát? simogasd meg! Úgy van, ügyes vagy, látod, most jól csinálod, ezt nagyon szereti a cica, így sokat fog veled játszani”
Erre a szövegre senki sem mondana hasonlót.
Átolvastam mégegyszer, a be lehet fejezni a hisztit szöveg rémes, ha te ideges/ ingerült vagy, te sem tudnád abbahagyni, csak mert azt mondják.
Kíváncsi vagyok miket mondtál, rendes viselkedésre senki sem akad ki..
Ne vigyázz egy olyan gyerekre, akihez szinte semmi szál nem fűz, csak rosszul jöhetsz ki belőle.
Párod tesójának a gyereke, te a gyerek nagybácsijának a barátnője vagy.. én biztos nem bíznám a gyerekem îgy senkire, pláne nem
várnám, hogy önként vállalja..
A párod nővére biztos nem örülne, hogy az anyja(akit megbízott a gyermeke felügyeletével) ilyen fokú idegenre hagyja a gyermekét..
Az anyósod a hibás, neked semmi miatt nem kell rosszul érezned magad, biztosan jó anya leszel( saját gyerekkel egészen más, a korábbi elveit is feladja az ember, mert jobban megismeri a gyerekek működését, amit abszolút nem lehet elvárni egy tapasztalatlan embertől)
Nagyon komolyan elbeszélgetnék a párommal, hogy mik a tervei velünk, megbeszélni a gyereknevelési elveket, mit is gondol rólam.. engem ne szidjon a párom az anyja előtt a jövendőbeli anyaságomat illetően.
Az exemnél két év boldogság után derült ki, hogy szerinte kell pár pofon a gyerekeknek, hogy tiszteljék a szüleiket. Soha ki nem néztem volna a srácból, hogy így gondolja, nem is alapítottam vele családot.
Szerintem nálatok is ideje ennek, te vigyázol arra a gyerekre, akihez közöd sincs, minden tőled telhetőt megteszel, sokkal többet, mint várható, ők meg megalázó helyzetbe hoz a leendő anyós előtt..
"Ne indulatból szólj rá, ne szidd, hanem tanítani próbáld "így nem szabad viselkedni, látod, most fáj a cicának, a cica nagyon szomorú, simogasd meg. Szeretnéd, hogy a cica jobban érezze magát? simogasd meg! Úgy van, ügyes vagy, látod, most jól csinálod, ezt nagyon szereti a cica, így sokat fog veled játszani.""
Hallod, te normális vagy???? Falhoz vágta a macskát a gyerek!! Te meg azt mondanád neki, amit idehánytál? Miféle beteg őrült ember vagy, meg a kérdésben szereplő család is?! Gondolkodjál már, nem véletlenül rálépett, vagy megütötte a popiját annak a macskának. Falhoz vágta! Jézusom. És itt kb. senki nem akadt ki erre. Pszichopaták vagytok, a gyerek is, szép kis gyilkos lesz belőle.
Sosem láttam még ilyen gyereket, szóval nem tudom ki szerint normális ez... Agyrém.
Utolsó szerintem te még sosem láttál kisgyereket.
Simán eldobnak bármit, ha kiakadnak, mert még nem tudják kezelni az indulataikat minden esetben(sok felnőtt sem)
Nem azért vágta falhoz, hogy a macska meghaljon, vagy eltörjön valamije, hanem mert ideges volt, és még semmilyen dühkezelési rutinja nincs idegállapotban(amibe ők könnyebben jönnek, mint egy felnőtt), bele sem gondolt, hogy mi lesz a macskával.
Ne a saját tévképzeteidet vidd már bele a gyerek viselkedésébe, a gyerek nem gonosz, nem akart ártani az állatnak, egyszerűen úgy bánt a macskával, ahogy a legkedvesebb játékával, vagy egy új félmillás iphoneal bánt volna ebben a helyzetben.
Nem tudom, miket gondolsz, milyen egy 4 éves, de rohadtul nincs értékítélete, kevés bennük az empátia(pláne állatok iránt), a dühkezelésük nagyon gyenge még, beszélni is jó ha tudnak rendesen, van, aki nem is szobatiszta és ágytiszta, következetesség kb 0, leugranának a szakadékba, ha azt mondanák nekik ra tudnak ülni a felhőre, a logikai érzékük meg mint egy németjuhászé. Pusztán azért, mert még NAGYON KICSIK!
Nem lehet őket felelősségre vonni a tetteikért, sőt ebben a korban a szüleiket sem nagyon, ezek a viselkedések neveléstől független élettani sajátosságok.
Megelőzni lehet csak, és megmutatni, legközelebb mit kell csinálnia ezredszer is, csak így rögzül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!