Újra kell kezdenem, amit eddig felépítettem? 18 és fél évesen anya leszek.

Már egészen kisgyermekkorom óta azon dolgoztam, hogy mind individuálisan, mind a közösség által elismert legyek és nagy reputációnak örvendjek.

Nemzetközi tanulmányi versenyeken vettem részt, cikkeim a regionális újságban rendszeresen megjelennek, a legjobb sportolói címet is számtalanszor elnyertem, serlegek és névre szóló kitüntetések sorakoznak a polcomon. Mindez a szüleim maximalizmusának köszönhető, akik nagyon szigorúan fognak.

Így azt sem tudom, hogy közöljem velük a hírt, de még nagyobb problémám, hogy a közösségben az eddig kialakított kép rólam szertefoszlik. Eleinte a kapcsolatomat sem támogatták, mostanában békéltek meg a gondolattal, hogy elkezdtem a saját utamat járni. Persze nagy önbizalommal, mellemet veregetve ugrottam fejest a mély vízbe, mondván, hogy én egymagam is elboldogulok, tudom mi az a felelősség.

Tíz hónapja vagyok együtt a barátommal és már előre megbeszéltem vele, hogy nekem a védekezés nagyon fontos, komolyan veszem. Minden egyes alkalommal óvszert használtuk, így nem keltett semmi aggodalmat bennem. Azonban 3 hete késik a menstruációm és eszembe jutott az egyik este, mikor még csak a pettingelős periódusban voltunk, hogy akkor megtörtént egyszer, hogy először hozzá nyúltam, majd magamhoz.

Kétségbe esetten rohantam a gyógyszertárba tesztért és a félelmem beigazolódott: állapotos vagyok. Még egyszer elvégeztem és ugyanazt az eredményt kaptam meg.

Igen, és most önző módon bevallom, hogy csak magamra tudok gondolni. Állatorvosira szerettem volna menni, stabil jövőképem volt és most először érzem azt, hogy kicsúszott a kontroll a kezeim közül. Nem tudom, hogy ki tartana velem, de az biztos, hogy az irigyeim elégedetten fognak ércelődni a bukásomon és a hideg futkos ettől a hátamon. Ujjal fognak rám az emberek mutogatni és a nagy karrierem helyet nevelhetem a kislányom/kisfiam otthon.

Nem mertem még senkinek sem elmondani, a barátom az "első állomás", utána a szüleim és ha azt a beszélgetést túlélem, akkor az egész világ. El lehetne titkolni? Valahogy ki tudnék ebből úgy jönni, hogy a baba se sérüljön és én sem? Elég gond lesz az, hogy a szüleimnek nagy fájdalmat okozok, a lehető legszerencsésebb opciót szeretném kiválasztani.

Annyi hazugság kavarog most a fejemben, egyéves tanulmányi út valamilyen távoli idegen országban, az ország másik felébe való költözés. Egyszerűen nem bírnám elviselni azt a megaláztatást, ami akkor érne, ha ez a dolog publikussá válik.

Abortusz és örökbe adás nem jöhet szóba.

Elnézést a kesze-kuszaságért, de valahogy nem tudok józanul gondolkozni.