Voltál már szerető? Mennyi ideig lehetett fentartani a viszonyt, illetve mi lett a vége?

Ribancok a diszkókban vannak. Nekem ő volt egy egyetlen pasi az életemben! erről ennyit..

Rendben, mindjárt válaszolok is. :)

20:49 vagyok. Azért, mert aztán elvette a nőt feleségül, és úgy már nem akarta...miattam meg nem hagyta ott...pedig szerelmes voltam:(. Ez már lassan három éve volt, de még mindig szeretem...

Küldtem arra a címre, amit írtál. :) Nagyon remélem, hogy most megkapod. :)

A viszonyt, szeretetet bármeddig fenn lehet tartani, ha bírja az idegrendszered... Titkolózás, le- és megtagadás, cserben hagyás, egyedül töltött ünnepek. Mindezek mellett szenved ő is, ha igaz szeretetet érez irántad, de felelős a családjáért: anyagilag, érzelmileg pl. kisgyerek esetén. Én még sajnos nem találkoztam olyan férfival, aki vált volna, de hiszem a kivételeket. Én hét év után döntöttem: nem fog az egész fiatalságom rámenni egy egyenlőtlen kapcsolatra. Az önbecsülésem helyrehozatalával, erősödésével idővel kölcsönösebbé váltak a baráti és szerelmi kapcsolataim, jobban ki tudtam jelölni a saját határaimat. Persze ez pokoli nehéz. Próbáld megismerni, mi mozgatja őt, milyen értékek mentén dönt,miért van veled és mit vár tőletek, gondolkodik-e kettőtökben, talán ez könnyíti a te döntésed is.

2 évig voltam, furcsa érzéskavalkád volt, teljesen véletlenül jött, nem terveztem hogy egy családos pasiba fogok belezúgni. Csábítani sem akartam, sokat leveleztünk, telefonáltunk, sms, mms személyesen is találkoztunk és belemélyültünk. Tudod nagyon fura volt 21 éves fejjel átélni egy ilyet. Eleinte a környezetem ellenérzései és az erkölcseim tartottak vissza, aztán a kalandvágy, a bújkálás, és az igazi szerelem erősebbnek bizonyultak és engedtem, de szex csak 1 év után volt, amíg megbizonyosodtam róla hogy tényleg szeret. És kivárta, azt hogy mennyiben volt klasszikus a kapcsolatunk nem tudom, a feleségéről csak rosszakat hallottam, hogy lóg a melle, elhízott, blablabla ezt viseltem a legrosszabbul. Voltak pillanatok amikor felszabadult an álltam a viszonyhoz, és letojtam magasról mindenkit, mert úgy éreztem nekem ez jár, egyszer élünk, viszont többnyire majd megszakadt a szívem és sok esetben én éreztem helyette mármint a pasi helyett lelkiismeretfurdalást, sajnáltam az asszonyt gyerekeket, magamra meg mint egy trágyalére tekintettem kb. Aztán győzött a jobbik énem és kimenekültem ebből a szerelemből egy független aranyos pasi karjaiba. Nem mondom hogy visszacsinálnám az egészet, mert sokat adott nekem ez az ember, így lettem az aki most vagyok. Rengetegszer volt sírógörcsöm amiatt mi van ha a szüleim megtudják. Milyen szégyen ez rájuk nézve. Elválasztani sosem akartam a családjától, sosem akartam én az egyetlen lenni. A logisztika a találkák végig titokba maradtak, senki sem tudott semmit. Azóta már vége nem tartjuk a kapcsolatot, de rettegek mivan ha egyszer visszakapom ezt a sorstól és én leszek a feleség...

nekem is volt kapcsolatom egy nős pasival, 3 évig találkozgattunk, igaz, neki gyereke nem volt.egyáltalán nem bántam meg, mert ma is jo rá visszagondolni, hogy milyen volt vele, és sok mindent tanultam is töle, akkor 18 voltam csak, ö 35. azért lett vége mert kiment külföldre dolgozni.de azóta már otthagyta a feleségét, mert nem szerette.én már nem jönnék vele ujbol össze, mert sok idö eltelt és "kiszerettem belöle, de tényleg nem bántam meg.csak valahogy az ilyen mégsem kapcsolat igazábol szerintem, mert tudod hogy ott van a felesége.és kevés az esély h.otthagyja miattad.de ha neked jo csináljad, és ne érdekeljen más véleménye! ja, és nem vagy ribanc!-mint ahogy azt irta vki..nehéz dolog ha szeretsz valakit, és az is hogy ilyenkor legyen önbecsülésed, meg ne érezd megalázónak a helyzetet.