Ti hogyan birkóztok meg azzal, hogy a párotoknak teljesen eltérő a tiétektől mondjuk a vallása/hobbija/zenei ízlése, véleménye/stb?

Ha nincs kompromisszum, vagy a másik nem fogadja el, hogy én bizony akkor nélküle fogok olyan programokra menni, ami nekem tetszik, ő viszont nem szereti, akkor szakítás vagy ináb össze sem jövünk.

Nagyon kompromisszumkész ember vagyok, de egyben nem vagyok híve annak sem, hogy mindenhová csak egymás seggébe bújva lehet menni.

Tipikus példája ennek pl a horgászat. Nem szeretem különösebben a strandolást, a halszagtól kisgyerekkorom óta konkrétan hányok (nem vicc, volt, hogy a piac közepén kitaccsoltam 6-8 évesen, amíg minden rokon, akivel hosszabb időt töltöttem el, meg nem tanulta, hogy velem el kell kerülni a halas pultot :D ), nos ezek után nem szeretném, ha a párom rinyálna, ha nem megyek ilyen helyekre vele, cserébe viszont semmi gondom nem lenne azzal, ha ő meg menne. Bőven el tudom magam foglalni, amíg odavan :)

A fonztos tehát a kompromisszum. Vagy úgy, amit fent leírtam, vagy úgy, ahogyan itt az egyik válaszoló: picit mindenki enged.

Eleve nem jövök össze valaki olyannal, akivel gyökeresen eltérnek a világról és a jövőről alkotott elképzeléseink, álmaink. Vannak dolgok, amiben nem lehet kompromisszumot kötni (pl. az, hogy hol éljünk, hogyan éljünk, akarunk-e gyereket/házasságot, stb.) és emiatt teljesen felesleges erőltetni.

A simán csak eltérő ízléssel nincs gond, ha van közös kapcsolódási pont is és vannak közös programok is. Ha én rockkoncetre akarok járni, a párom pedig techno bulikba, akkor szerintem azzal semmi probléma nincsen, ha ezekre külön járunk és nem erőltetünk a másikra olyan programot, amit nem élvezne. Nem kell minden programot, hobbit együtt csinálni, számomra az ilyen összenövés eégszségtelen és káros, de ez már egyénfüggő.