Ti meddig néznétek el a párotoknak komolyabb viták nélkül, hogy munkanélküli?

Bármeddig, nem zavarna. Keresek bőven eleget két embernek is. Egyedül az zavarna, ha munka helyett unatkozna, és elkezdene unalomból másokkal beszélgetni, ismerkedni, aztán szépen otthagyna valami hülyéért. Bár, ha belegondolok, abban az esetben jobban is járnék. Azaz nem zavarna.

De mindez tárgytalan, mert hosszú évek óta nem volt komoly kapcsolatom.

Ameddig látom rajta, hogy próbálkozik.

Kifejezetten lebeszélném arról, hogy minden szrt elvállaljon. Inkább maradjon otthon egy hónappal tovább, de ne vállaljon el valami gány melót, amit utál. Sőt, inkább menjen el valami tanfolyamra, ha így áll.

Nekem valahogy ez a természetes, abban nőttem fel, hogy szüleim közül ha egyikük munkanélküli lett, akkor összeültek és megbeszélték, hogy hogyan tovább. Volt, hogy anyukám egy évig nem ment vissza dolgozni, inkább suliba járt és csinált 2 nyelvvizsgát.

A párommal még nem nagyon volt ilyen, de első dolgunk volt összeköltözéskor egy tartalékot felhalmozni, amiből olyan fél évig simán megélünk, kicsit összébb húzott nadrágszíjjal tovább is... szóval pénz szempontjából nem lenne sürgős. Ha a párom azt mondaná, hogy inkább tanul valamit, stb, támogatnám, és ő is engem.

Ha viszont bármelyikünk kitalálná, hogy mostantól inkább otthon vakarózik, és SEMMIT nem csinál, annak egyikünk se örülne.

Bármeddig, amíg látom rajta, hogy keres és próbálkozik.

A nejem vagy 3 hónapig keresett munkahelyet és nem adta alább mint a végzettségéhez passzolt, majd amikor nagyon rágörcsölt a sikertelenségre, akkor inkább kértem maradjon otthon és lazítson.

Fél év után találtunk jó helyet, ki kellett várni. Volt olyan meló, ami többet fizetett volna, de nagyon messze volt, kocsival kellett volna járni, sok felesleges idő sok elpocsékolt pénz.