Ha ráeszméltem, hogy végtelenül buta, akkor már nem menthető a dolog?

Másfél éve vagyok együtt barátommal. Eleinte nyilván az ember a legjobbat mutatja magából , jön a rózsaszín köd, le voltam nyűgözve, hogy milyen értelmes gondolatai vannak az életről és, hogy szinte mindenhez hozzá tud szólni. Kb fél éve összeköltöztünk, és szép lassan leredukálódtak a beszédtémák a pénzre, munkára, házimunkára, kajára.... Hiába próbáltam beszélgetni, egy szóval el lett rendezve.. Az utóbbi hetekben feltűnt, hogy mennyire idegesít, hogy hétköznapi dolgokban milyen buta.. Kimegy leszedni a ruhákat a szárítóról, ami félig van, hogy ki tudja téríteni a nadrágját. A menet a következő: kimegy, leszedi és behozza a ruhát. Kimegy, behozza a szárítót. Ráteríti a ruhát. Visszateríti mellé ami nem száradt meg, és újra kiviszi a szárítót. kb 5x annyi idő megy el ezzel, mint amennyit megérne a dolog...Vagy ha éppen bútort rakunk össze, és megkérem hogy tartsa egyenesen amíg becsavarom a csavart, vagy a tartás nem megy, vagy az egyenes... a kettő együtt már túl bonyolult.

Ezzel azt próbálom érzékeltetni, hogy rendkívül sok idő és energia megy el a legegyszerűbb dolgokra is, mint például egy kiló kenyér vásárlása, vagy bármi .. És tényleg nem ért osszefüggéseket, mindent bele kell rágni a szájába... Azon kaptam magam, hogy utálok itthon lenni, hogy inkább túlórázom,csak ne kelljen vele lenni, stb... Menthető még valahogy a dolog ha ennyire kikészít az értetlensége?