Nálatok hogyan működik a gyerek-kérdés?

Szeretnék gyereket, ezzel kapcsolatban semmilyen kétségem nincs. Ezért nem mennék bele olyan kapcsolatba, ahol a másik fél nem akar gyereket, vagy egyáltalán nem biztos benne. Szerintem a gyerek kérdés olyan dolog, aminek már a legelején fel kell jönnie és tisztázni kell. Ha nem egyezik a vélemény akkor semmi értelme az ismerkedésnek, össze sem kell jönni. A gyerek téma nekem simán első pár randis kérdés. De nem csak az a fontos, hogy akar-e valaki gyereket, hanem az is, hogy milyen nevelési elveket vall. Hiába akartok mindketten gyereket, ha teljesen máshogy képzelitek el a gyereknevelést. Teszem azt ha a férfi úgy gondolja, hogy a gyereknevelés csak a nő dolga, akkor össze se kell jönni vele.

Olyan körülmény nem hiszem, hogy van ami miatt változtatnék ezen. Maximum a saját életemben történő valamilyen változás. Mondjuk ha nincs egy vasam sem vagy valamilyen tartós, gyereknevelést hátráltató betegségem lenne akkor evidens, hogy nem vállalnék gyereket.

Nem hiszem, hogy van értelme azoknak a párkapcsolatoknak, ahol a gyerek kérdésben teljesen más elképzelés van. Itt is nap mint nap olvasni a "párom nem akar gyereket de én már nagyon" típusú kérdéseket. Ez nem olyasmi, amiben lehet kompromisszumot kötni. Gyerek vagy van, vagy nincs. Szerintem össze sem kell jönni olyannal, akivel más elveket vallotok. Persze sokan bíznak abban, hogy jajj majd ha benne lesz a korban biztos megváltozik, de szerintem ez nem így van.

Nem szeretnék gyereket, amiben 1000%-ig biztos vagyok. Nincs az az ember, akinek gyereket szülnék. S. O. H. A.

Ismerkedéskor nálam ez az első kérdés. Ha van neki, vagy akar, akkor befejeztem vele az ismerkedést.

39N

Nem szeretnék gyereket. Régebben azt hittem, esetleg örökbe fogadás szóba jöhet később, de azóta rájöttem, hogy kicsit sem vágyom a szülőségre.

Korai kapcsolataimban (kora 20as évek) ezt ennyire konkrétan még nem fogalmaztam meg magamban, de szerencsére egyik se volt nagyon tartós. Ha manapság jönnék össze valakivel akkor szerintem elég hamar leszögezném, mivel 30 felé közeledve már sok férfi is kifejezetten a családot hajtja miután kijönnek egy-két sikertelen kapcsolatból, és úgy érzik, az életük nem pont abban a tempóban halad, ahogy gondolták.

26f vagyok. Fővárosban élek. Párkapcsolatban. 4 éve. Ő 24N. Keresetünkből jól meg tudunk élni, de nem tudunk félretenni.

...csak hogy meglegyenek a szokásos kérdőíves adatok is! 😃😃

Ti szeretnétek a jövőben gyereket?

-Igen

Mennyire vagytok ebben biztosak?

-100%

Létezik olyan körülmény, vagy párkapcsolat, ami miatt változtatnátok az álláspontotokon?

-Jelenlegi kapcsolatomban idővel a végletekig elmennénk. Pl ha nem lehetne gyerekünk, akkor jöhetne a lombik, végül az örökbefokadás.

Ismerkedéskor nagyjából mikor jön elő a gyerek-téma?

-Fogalmam sincs. 4 éve nem ismerkedtem már 😃

Folytatod, ha a partnerrel nem teljesen értetek egyet?

-Igen. Akár egyedül is vállalnék gyereket, ha tudnék szülni és készen állnék rá.

Ha bizonytalan vagy gyerek-témában, hogyan állsz az ismerkedéshez?

-

Igen, szeretnék gyereket. Én az a fajta voltam, aki "majd meggondoltam magam", pár évvel ezelőtt még úgy voltam vele, hogy bizonytalan voltam benne, nem tudtam, hogy akarok-e, vagy legalábbis, ott volt a tudatom legmélyén, hogy hát valamikor majd biztos, olyan 30+ talán, de nem haltam volna bele, ha véletlenül nem úgy alakul. Most is persze így gondolom, de már változott kicsit a véleményem, ha bele nem is halnék, azért hiányozna az életemből, és már őszintén vágyom az anyaságra, a gyereknevelésre, családalapításra. Olyannyira biztosak vagyunk ebben a párommal egyébként, hogy már pár hónapja elkezdtük a próbálkozást is. Nem estünk még kétségbe, bőven a normál időszakon belül vagyunk, majd fél év múlva ha még mindig nem jött össze, akkor megijedünk. És ez egy olyan körülmény lenne pl, ami miatt változtatnék az álláspontomon- legalábbis most biztosan. Ha nem lehet saját gyerekünk, akkor nem fogadnék örökbe, nekem kell a terhesség és szülés élménye is, én erre is ugyanúgy vágyom, mint arra, hogy megtanuljon járni és kimondja az első szavait a kicsi, szóval ha egyik nincs meg, a másikat se kérem. Egyelőre. Majd lehet, hogy 10 év gyermektelenség után meggondolom magam, most még nem itt tartok.

Ismerkedéskor az első 3-5 kérdés közé beillesztettem anno ezt a dolgot mindenkinél. Tiniként is. Bár akkor még nem vettem olyan igazán komolyan, ugye én magam sem voltam benne biztos, mit akarok, meg nem mentem bele részleteiben, 17 évesen még megelégedtem azzal, hogy "majd egyszer akarok", de amikor a férjem megismertem, akkor azért addigra már kicsit komolyabban kezeltem a kérdést, és leszögeztük azt is, hogy kb milyen időtávban, nagyjából hányat, stb szeretnénk. Mert ha nem értünk ebben egyet, akkor kár egymás idejét húzni. Én nem vagyok híve annak, hogy ne mondjuk ki meg ne beszéljük meg már a legelején (házasság témával ugyanígy voltam, megjegyzem, kb fél órával az első randi kezdete után már felhoztam a kérdést), mert nehogy elriasszam vagy nehogy megijedjen vagy tudomisén, hogy aztán majd 15 év járogatás után ott üljek bizonytalanul, hogy most vajon ugyanazt akarjuk-e vagy sem. Inkább áldoztam fél órát, mint egy fél életet valakire, akivel nem ugyanazok a terveink, szóval ezen sosem problémáztam. És igen, ezek olyan dolgok, amikben nem létezik kompromisszum, így nem is érdemes eltérő vágyakkal erőltetni az ismerkedést.

Mi a francnak a gyerek? Mindenki úgy indul neki, h majd milyen nagy öröm lesz, aztán meg csak szenvednek vele. Total nem tudják irányítani a ki önző , hisztis csemetéiket, és akkor tablet gyerekek lesznek belőlük!

Hát köszönöm szépen!