Akik már éltek együtt depressziós pasival, milyen kihívásokra lehet számítani, mit tudtatok a legnehezebben tolerálni?

Minek akarsz egy mentálisan beteg palit?

Nincs elég bajod?

Minden nap végighallgatod többször is, hogy ő semmit se ér, semmihez se ért, senki se szereti, mindenki utálja, mindenki jobb nála, ez történt ma is, azaz ő egy értéktelewn sz....rdarab. Ebbe totál belelovagolja magát, már-már mániákusan ismételgeti és bizonygatja neked, aki szereti őt, de ezek szerint te egy senki vagy.

Ezt napi többször, minden nap, minden héten, minden hónapban. A te lelkedet rombolja le, te is lehangolt leszel, én ideges és türelmetlen lettem tőle, a kapcsolatunk végén már rácsattantam többször, hogy hallgasson már el. Többször finoman utalgattam, majd nyíltan javasoltam pszichológust, elkísérem blablabla. Persze az nem kell neki, rajta senki se segíthet, ő olyan szerencsétlen és kezdődött az egész elölről.

Nekem volt depresszív időszakom. Semmi értelme ilyenkor kapcsolatba bonyolódni. A másik félnek nagy szenvedés lenne eltűrni a pesszimizmust, a depressziós félnek meg csak ráerősítene a negatív érzéseire-gondolataira.

A depresszióból kikerülni egyéni munka (illetve megfelelő orvosi-pszichológusi kezelés).

Persze jó kérdés, hogy valóban depresszióról van-e szó (ilyenkor az agy kémiája is felborul, ilyenkor kell orvosi(pszichiáter) segítség is), vagy csak depresszív időszakról (nekem ez volt. Ilyenkor csak a gondolkodásmód, életfelfogás a baj, azaz pszichológus segítsége javasolt, nem kell orvos)

Viszont mindegyiknél hagyni kell az ilyen embert a francba. Majd amikor jobb életet szeretne magának, akkor el fog menni segítségért a megfelelő helyre. Egy kapcsolat meg csak olaj lenne a tűzre.

26f