Másfél éve van komoly kapcsolatom.Szeretjük egymást a szexuális életünk is szinte tökéletes. Azonban nagyon sokat veszekedünk, egészen a kapcsolatunk elejétől.Van értelme ennek a kapcsolatnak?

21 éves vagyok.Mindketten nagyon akaratosak vagyunk és nem veszük észre mi zavarja a másikat mi esik neki rosszul.Vagyis inkább ez rá igaz.....mostanában mindig nagyon fáradt..persze annak ellenére hogy 60kmre lakik tőlem szinte minden második nap eljön még munka után is..lehet ezért de akkor is-nekm rosszul esik hogy szex után nem sokkal elalszik rögtön, vagy pl a multkor rettenetes görcseim voltak és nyugodtan aludt mellettem (annyit mondott vegyél be valamit) -aztán aludt továb-akkor ugy éreztem felőle meg is halhatnék...rossz volt-persze nem szóltam....csak későb mikor vitáztunk valamin-erre elkezdi hogy mondta az anyjának hogy engem zavar hogy este fáradt és hogy a drága anyukája meg azt mondta hogy megérdemelt büntetés vagyok a barátomnak!Hát nem azért de mi már ez????Én büntetés?..nah mind1 ez jól esett az amugy is rendmániás, tökéletesen természetes és egészséges életet élő barátom anyjától.Nem szeretek náluk lenni...túl sok a szabály...(papucs nélkül nem járkálhatsz a házba mert felszeded a baktériumokat..., a széket ha nem tolod be magad után háború lesz, kézmosás szinte minden pillanatban, egymás után nem lehet enni mert összeszeded a helicobaktériumot, nem lehet mosakodni csak szappannal, minden fürdés előtt kádat kisúrolni..stb...mindezek mellett egy megsavanyodot nőszemély-aki bár próbál kedves lenni, nem igazán megy neki és a mosolygás sem.)

Ha jön valami évforduló én mindig nagyobb ajándékot veszek neki-pedig nem versenyzek vele és nem a pénz számit de látoma többi barátnőmet miket kapnak a barátjuktól és hát az enyém soha nem erőlteti meg magát...motorkára van pénze de mikor nekem kell venni valamit általában hozzá teszi hogy nem állt túl jól anyagilag.Jó nem mondom sokszorhoz virágot, meg gyakran jön hozzánk ugy hogy hoz kaját a hűtőbe meg ilyesmit amit tudja hogy szeretünk.Mégis....

Aztán én sajnos most nem dolgozom(de januártól már igen)...szinte sehova nem járok ő meg munka után órákig elmegy motorozni a tesójával és soha nem szólok érte.Minek is?Viszont ha én szertnék elmenni valahova akkor az már baj-és már nem lehet vele normálisan beszélni, meg már olyankor azt mondja hogy kiábrándul belőlem....Hát érti ezt valaki?

Rendes amugy meg minden,de néha már a saját szüleink tiltanak egymástól....talán azért nem merünk szakitani mert félünka z egyedülléttől?votunk már 2 hónapig külön munka miat-de szenvedés volt mindkettőnk számára.Viszont ez gyakran igy is az....Most is azt akarja hogy menjek hozzájuk..de hogy a francba mondjam meg neki hogy utállok nálunk lenni a mániákus anyja miatt?hm?