Ha a párotok mentálisan beteg lenne, akkor vele maradnátok?

Pánikbeteg hipochonder vagyok, szorongok és még enyhébb depresszióm is van. Nehezen viselem el, ha elutazik pár napra, és egyedül kell maradnom, főleg hogy együtt sem élünk még. Mivel nekem ő az egyetlen igazi biztonságom, nagyon nehéz boldogulnk bármi baj esetén. Nincs családom, csak nagyon messze, és a barátok azok inkább felszínesek, nem találtam olyan barátot, akire tényleg számíthatnék. Ő az egyetlen, és nagyon félek, mert így lenne a világban, teljesen egyedül félelmetes. Ha volt bármilyen problémám, nyilván hozzá szaladtam először, kihez máshoz? Nem akarom megfojtani, igyekszem amennyire csak tudok, elvonulok, ha szorongok, vagy bármi bajom van, inkább elfojtom, mert alapvetően nagyon jól elvagyunk, de hát ez egy kockázati tényező, és mivel ő is ember, a türelme véges lehet.

Emiatt is eléggé félek, de ezeket csak itt írom le, soha nem hisztizek neki ezekről, mert azt hallgatni képtelenség.

Ti fordított esetben elhagynátok a párotokat, ha nálatok más a mérce? Mondjuk nehezen aludna egyedül, megnyugtató tényező lenne, ha ott lenne a partnere, és átölelné éjszaka, ha tudná h bármikor számíthat rá, mondjuk, ha pánikrohama lenne hetente 1x, és ha esetleg véletlenül a városban is, akkor érte mennétek? Hosszútávon mennyire tudnátok ezt elviselni? Főleg abban a tudatban, h csak rátok számíthat a barátnőtök

Én a részemről igyekszek mindent, pszichológushoz is járok.

Köszi mindent választ.