Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha a párotok mentálisan beteg lenne, akkor vele maradnátok?
Pánikbeteg hipochonder vagyok, szorongok és még enyhébb depresszióm is van. Nehezen viselem el, ha elutazik pár napra, és egyedül kell maradnom, főleg hogy együtt sem élünk még. Mivel nekem ő az egyetlen igazi biztonságom, nagyon nehéz boldogulnk bármi baj esetén. Nincs családom, csak nagyon messze, és a barátok azok inkább felszínesek, nem találtam olyan barátot, akire tényleg számíthatnék. Ő az egyetlen, és nagyon félek, mert így lenne a világban, teljesen egyedül félelmetes. Ha volt bármilyen problémám, nyilván hozzá szaladtam először, kihez máshoz? Nem akarom megfojtani, igyekszem amennyire csak tudok, elvonulok, ha szorongok, vagy bármi bajom van, inkább elfojtom, mert alapvetően nagyon jól elvagyunk, de hát ez egy kockázati tényező, és mivel ő is ember, a türelme véges lehet.
Emiatt is eléggé félek, de ezeket csak itt írom le, soha nem hisztizek neki ezekről, mert azt hallgatni képtelenség.
Ti fordított esetben elhagynátok a párotokat, ha nálatok más a mérce? Mondjuk nehezen aludna egyedül, megnyugtató tényező lenne, ha ott lenne a partnere, és átölelné éjszaka, ha tudná h bármikor számíthat rá, mondjuk, ha pánikrohama lenne hetente 1x, és ha esetleg véletlenül a városban is, akkor érte mennétek? Hosszútávon mennyire tudnátok ezt elviselni? Főleg abban a tudatban, h csak rátok számíthat a barátnőtök
Én a részemről igyekszek mindent, pszichológushoz is járok.
Köszi mindent választ.
Eddig életemben 2x szaladtam bele ilyenbe.
Soha többé az életben.
Lehet h bunkóság de nem, semmilyen súlyosabb pszichiátriai beteggel nem lennék együtt.
Abszolút kizárt a Borderline, nárcisztikus, antiszociális, mániás depis, skizofrén. De már te is egy olyan -számomra- középsúlyos ember vagy, akit nem tudnék bevállalni. De nem vagyunk egyformák. Én egy elég stabil, racionális, határozott valaki vagyok, segítőszakmában dolgozom nagy felelősséggel. Számomra fontos, hogy akivel vagyok, stabil legyen és tudjak rá számítani. Nem azt mondom, hogy az a feltétel h az illető teljesen ép legyen pszichésen (én sem vagyok meg amúgy is, mindenki kattant valamilyen szinten), de én ehhez nem tudnék asszisztálni. Erre úgy jöttem rá, hogy amúgy az életemben volt sok pszichésen beteg barátom, akikért nagyon sok áldozatot hozta, és a végén mindig kiderült, hogy hiába. De legalább az én energiámat is leszívták. Meg volt szorongó és depressziós barátom is, nem működött a dolog.
De ha téged a barátod így fogad el, akkor örülj neki. Persze próbáld meg a lehető legjobban kontrollálni magad, hogy megkönnyítsd a dolgát :)
26/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!