Szeret még engem?

néztél? mert már nem tetszesz neki?

Én amúgy biztosan dobbantanék, ha ennyit tud kinyögni magából.

Mindenki megérdemli a legjobbat, azt hogy olyan pár mellett találja magát, aki szenvedélyesen és mindenét beleadva szereti őt.

Ettől még szerethet, lehet hogy váratlanul érte a kérdés és nem tudott rá jól reagálni.

Viszont ha csak elvan a kapcsolatban, akkor nem az a kérdés, hogy szeret-e “még”, hanem hogy szívből szeretett-e valaha, vagy csak külsőre rábólintott a kapcsolatra, mert lusta volt egy igazi telitalálatot kivárni.

Ez a kérdéskör egy nagy dilemmám így afelé közeledve, hogy párt kellene találnom egy életre és megéltem már pár dolgot.

Az egyik részen az játszik, hogy leéljem az életem úgy ahogy a kérdésben szerepel. Egy nővel aki tetszik, akiben megbízok, akivel megértjük egymást stb., csak éppen szerelem és őrült láng nincs.

Vagy várjak arra, hogy majd jön egy nő akivel mindez teljesül és még szerelmesek is vagyunk meg minden úgy ahogy a mesékben.

Részemről őrültség a másodikra várni. Lehet, hogy sosem jön el. Talán, ha meg is történik valami közbejön, mégsem passzolunk, megcsal, akármi... Lehet, hogy egy évtized mire ilyennel találkozok (annak is lassan egy évtizede, hogy hasonlót éreztem, bár az csak részemről volt és plátói).

Nem hiszek abban, hogy mindenkinek megadatik a kétoldali egymásba zuhant szerelem amiből egy életen át tartó kapcsolat lesz. Ellenben hiszem azt, hogy mindenki találhat magának egy megfelelő társat akivel nyugalomban leélhetik az életüket. Őrültség mindenáron hajszolni a bennünk élő tökéletes partnert és szerelmet. Van akinek ez csak úgy összejön, más meg egy életen át keresi és semmi.