Tagadjam meg önmagam emiatt? De az igazságérzetem nagy!

az a probléma, hogy a barátnőm haverjai, testvére, meg úgy az őt körülvelől 90%-a egy nagy sz*r. nem tehetek róla, nem tudom megfogalmazni, tetvek!

kicsinyesek, szánalmasok, önzőek, bunkók, aljasok, és még sorolhatnám, és igazából ezeket lealázom verbálisan (ha belémkötnek, és általában belémkötnek), de emiatt barátnőm nagyon haragszik rám, de nem tudja megérteni, hogy engem megsértenek, és alapból, férgek, idegesítőek, olyanok, akiket el kellene taposni. már a szüleivel is balhéztam párszor, mikor náluk voltam... mit tehetnék? hallgassak, tűrjek, és nyeljek? azt már nem! akkor csak jobban rámszállnak... szerintetek mi ilyenkor az egészséges? és az a gond, hogy barátnőm nem igazán az én oldalamon áll, annyit lát, hogy bántom, és utálom azokat, akiket szeret.