Miért nem bírom elfelejteni?

Tavaly március végén szakítottunk a barátnőmmel, mert ellaposodott már a kapcsolatunk. Igaz azóta is minden áldott nap gondolok rá. :S Másfél évet voltunk együtt, mindkettőnknek ez volt az első kapcsolata. A szakítás engem nagyon megviselt, azt mondja, hogy őt is, hónapokig sírt miatta. Azóta van barátnőm, neki nincs barátja azóta sem. Ma összefutottunk a plázában, mind ketten egyedül voltunk, leültünk hát dumálni. Azt mondja, hogy mióta szakítottunk, azóta ő még nem talált magának fiút, mert egyik sem olyan, mint én meg, hogy mindekiben engem próbál keresni. Aztán a végén hozzámvágta a kérdést: nem-e jöhetnénk újra össze? Én megmondtam neki, hogy nem, mert van barátnőm és szeretem őt. Erre ő sírfakadt és elviharzott. :S Később rámdobott egy smst, hogy ne haragudjak, de még mindig szeret, ezért viselkedett így.

De most, hogy elmondta az érzéseit, bennem is megindult valami, én úgy érzem.

Szerintetek még szeretem? :O

De az nemlehet, mert nekem barátnőm van és őt is imádom!