Mi a jövője vajon ennek a kapcsolatnak?

Tudok több ilyen sztorit is. Melyiknek a végére vagy kíváncsi? Ahol a csávó megverte a feleségét? Vagy inkább az érdekel ahol öngyilkos akart lenni? Mert mindkettőre tudok közvetlen családomból példát. (Apa lány tesóinak az exférjei.)

Ők későn nyitották ki a szemüket. Az egyikük most szétdolgozza az agyát hogy eltartsa a két kiskorú lányát. A másik szintén lecsúszott, és a lányával él egy fűtés nélküli egyszobás albérletben, és igénye sincs a jobb életre. (Egy leszakadt redőny miatt pl nyáron 2 hónapig ültek a sötétben, nem voltak hajlandóak megcsinálni.)

Azt kérted, tapasztalatot írjunk. Eléd hoztunk millió meg egy tapasztalatot. Innentől rajtad áll, hogy hogyan döntesz, de remélem belátod hogy sok dologban csak áltatod magad. Főleg ha azt hiszed hogy meg fog változni az, akinek 24 évesen a részegedés a szórakozás, ahelyett hogy veled csinálna értelmes programot.

Kivéve ha halaszthatatlan dolgotok van? Mikor volt utoljára olyan, hogy hétvégén elmentetek kettesben valahová? Nem nagy dologra gondolok. Egy kávé valami kávézóban. Vagy egy süti a sarki presszóban. Vagy egy film a moziban. Vagy akár csak egy közös séta a parkban, összebújva csókolózás egy padon? Vannak ilyen közös programjaitok? Vagy ez nem fontos neki, és inkább inni megy?

Mikor kaptál tőle utoljára ajándékot? Akár csak egy szivecskés kulcstartót, egy szeletet a kedvenc csokidból, vagy bármit amivel kedveskedni akart neked? Van még ilyen a kapcsolatotokban?

Miből áll a közös életetek? Csak szex és egymás mellett alszotok az ágyban? Csináltok ezen kívül valamit?

Mintha unokatesómat olvasnám, ő 4 évet húzott le egy piás gyerek mellett (29 éves, elvileg férfi, de az életmódja miatt képtelen vagyok férfinak tekinteni :D). Nagynéniméknek sem tetszett a kapcsolat, de hiába téptük a szánkat sokáig, ő is ugyanúgy nyomta a szokásos mantrákat: "oké, most ez az utolsó esélye", "utolsó utáni esély", "adok még egy kis időt neki", "amúgy aranyos, figyelmes".

Figyelj, csinálj amit jónak látsz, ez a te életed, te viseled a következményeket is. Ha akarod, csinálod, amíg tudod (bírod idegekkel), de aztán ne panaszkodj a szüleidnek/barátaidnak, hogy kidobtál x évet fölöslegesen egy ilyen srácra. Csak azt nem értem, milyen hosszú távú tervei(tek) lennének egymással, ezzel az életmóddal, na mindegy. Azért leírom unokatesóm történetét:

Uncsitesóm egy vidéki noname fizetős fősulira járt, itt ismerte meg a srácot, ő felsőbb éves volt. Már akkor is előszeretettel járt haverokkal kocsmázni, bandázni terekre egy rakás piával. Mivel ezzel a diplomával esélye sem volt a munkaerő piacon, az anyja benyomta a saját cégéhez. A kemény munka abból állt, hogy hetente kb kétszer bement pár órára délután (elvégre délig ki kellett pihennie az elző esti buli fáradalmait), aláírt pár dolgot majd lelépett kocsmázni/döglődni otthon.

Ezt egy idő után megunta, és úgy döntött, feljön Pestre megcsinálni a noname fősuli mesterképzését. Hamar talált itt is alkesz baráti társaságot, akikkel napi szinten nyomja a kocsmatúrákat. Sokat szórakozttta uncsitesómat a a beb.szós sztorijaival. A kedvence az volt, amikor egyik éjjel a mentő vitte kórházba, mert olyan részeg volt, hogy csúnyán beverte a fejét az útpadkába. (És ugye ne felejtsük el, hogy annó az egész folyamat csak sima sörözgetésnek indult.)

Vicces, hogy még ezek után is vele maradt uncsitesóm, aztán 4 év után végre leesett neki, hogy ő amúgy csak egy hobbip.nci a srác életében, nem tervez változni, jó neki ez a laza, bulizós egyetemista- életmód.

Amúgy ha tényleg lesz vállalkozása, azt ugye tudod, hogy az elején kb semmi szabadideje nem lesz, vagy ha mégis, mivel fogja tölteni? (Bingó, sörözéssel.)