Egy 5éves gyerek miatt vége ennek?!

Nekem az unokaöcsém ekkora, és ő is hasonlóan viselkedik. Nála az a gond, hogy a "kedves édesapja" nagyon durván bántalmazta. Azóta nem tud normálisan viselkedni, agresszív, kiabálós, éjszakánként bepisil, stb, főleg, ha közeledik a láthatás. :(

Vele egész jól bír a nevelőapja a lehetőségekhez képest.

1. Előre letisztázták a gyerkőc anyjával, hogy mi fér bele részéről, mi nem, mennyire "nevelheti".

2. Megpróbálja minél jobban lefoglalni a kicsit, tanul vele, segít neki dolgokban, rengeteget focizik, játszik vele, ez enyhít a viselkedési problémákon, ráadásul közelebb is kerülnek egymáshoz, a gyerek könnyebben elfogadja családtagnak.

3. Ha valami rosszat csinál a gyerek, először szép szóval próbálja megoldani, elbeszélget vele, hogy ilyet miért nem csinálunk.

4. Amikor végképp nem segít semmi, és nagyon eldurvul a helyzet (ez a láthatás előtti napokban szokott bekövetkezni, ilyenkor harap, rúg, visít, földön fetreng, rongál mindent, mintha rohama lenne), akkor hidegzuhanyt használnak, soha nem ütik. Konkrétan a verés tette ilyenné a gyereket, elég nyilvánvaló, hogy nem segítene a helyzeten. Értelmes kisfiú egyébként, ha lehiggad, lehet vele beszélni.

Amiket tudok tanácsolni:

- Gondold végig, hogy szereted-e ezt a gyereket, és van-e türelmed hozzá.

- Az anyjával alaposan beszéljétek át, milyen szinten kell nevelned, milyen eszközökkel.

- Derítsétek ki, miért viselkedik így a gyerek, ha szükséges, forduljatok szakemberhez az ügyében. Ne tünetmentesíteni akarjatok, hanem a probléma gyökerét megoldani.

- Építs ki jobb kapcsolatot a gyerekkel, foglalkozz vele, játssz vele.

Sajnos jártam hasonlóan, a fiam az édesapja halála után nagyon rosszul viselte, hogy új párom lett, hiába telt el a kettő között több év. Kedves, szófogadó fiú volt, és mikor páromat megismerte átment kisdémonba. Csapkodott, ordított, rugdosott, összetört egy csomó tárgyat, rá se ismertem.

De mi elmentünk pszichológushoz, hogy segítsen, végülis kiderült, hogy úgy érezte, engem is el fog veszíteni. Nem tudatosan, csak az ő fejében ez így állt össze. Nálunk ez volt a kulcs, én nem hagytam, hogy ez durvább legyen, párom pedig türelmes volt.

Most (évekkel később) igazán szoros a kapcsolatuk, és ugyanúgy joga van hozzá, hogy nevelje, aszerint, ahogy ketten megállapodtunk, és én abszolút úgy is gondolom, hogy mint velünk élő családtag, neki igenis van beleszólása, ha a fiam tiszteletlen lenne vele. De mondom, a kezdeti nehézségek óta, kifejezetten jól alakultak a dolgok.

Beszélj az anyjával, logikusan, tényekre hivatkozva, ha hajlandó kezelni a helyzetet, még adnék egy esélyt neki. Ha nem, akkor sajnos nem tudsz mit tenni.

Ez az ő felelőssége elsősorban.

Mennyit találkozol a gyerekkel? Mennyi minőségi időt toltesz vele?

Hozza mész csak vagy az anyukához?

Hosszabb program alatt hogy viselkedik?

Jobb nem lesz sajnos.

Én 8 hónapig voltam egy csajjal. Ott a 8 éves fia volt hasonló. Saját anyját is ütötte stb.

Mikor beleszóltam, hogy nevelje már meg egy kicsit mert ez nem normális akkor még én voltam a szar alak.

Dobbantani kell sürgősen.

35F

#30

Lényegében le is írtad, mi okozza nála ezt: nem kap elég figyelmet.