A feleségem súlyos depressziós, enni is alig eszik. Mit tehetnék érte azon kívül, hogy szakemberhez viszem?

Én értem amit a kérdező írt. Sajnos ez egy súlyos depresszió. Nekem is csak a párom van, a szüleim nem tartják velem a kapcsolatot. Van egy kicsi gyerekem is. Sokszor tettek már padlóra a munkahelyen, sokszor megaláztak, de mivel mindig tudtam, hogy csak magamra számíthatok, így folyamatosan küszködtem.

Sajnos, nagyon kevés ember végez olyan munkát, amit szeretne. Én most egy egészségügyi intézményben dolgozom, mert van egy ilyen diplomám is, de teljesen más irányban tanulok doktorin és nem könnyű lelkileg, mert nem azt csinálom amit szeretném. Sokszor utasítottak el engem is állásról. Én is jártam pszichológushoz, de sosem fog igazán helyre tenni, ezt érzem belül. A szüleim ugyan nem elhagytak, de olyan sebet kaptam, ami sosem gyógyul be. Én azt gondolom, a párod lelki betegsége is ide sorolható. A depresszió tipikus tüneteit írtad le.

Mi a párod végzettségei, merre laktok? Hátha tudnék segíteni!

Én pszichoterápiát javasolnék, nem gyógyszereket. Sokkal eredményesebb.

Nem tudom hol laktok, de ha nem dolgozik, akkor van ideje akár másik városba is eljárni. Emellett akár elmehet dolgozni 4 órába.

Én is súlyos depressziós vagyok/voltam. Most lett új munkahelyem, nem hittem volna, hogy felvesznek, mert a lelki sebeimnek látható nyomai is vannak, de itt vagyok és jól érzem magam. Nemsokára én is elmegyek pszichológushoz, aki elküldhet pszichoterápiára.

Csak ez segíthet a feleségeden is.

#36

Ezért vannak a szakemberek, hogy segítsenek rajtunk, ha mi elakadunk valahol.

Nem tudom, hogy a kérdező párja volt-e valaha pszichológusnál, mielőtt a kérdezővel megismerkedett, hogy a múltban ért sérelmeket feldolgozza. Azt se tudom, hogy tett-e bármit is, hogy ezt önerőből feldolgozza.

Most is írta a kérdező, hogy voltak néhány szakembernél, de érdekes módon egyik se segített. Na vajon miért? Mert a szakember csak útmutatást ad, segít, de ő nem oldhatja meg helyetted a problémádat.

Sok önvizsgálat, önismeret szükséges ahhoz, hogy a traumákat feldolgozzuk és ezért minden egyes nap tenni kell, hogy ha egészséges életet szeretnénk élni.

Pl. páromnak nagyon sz..r volt a gyerekkora. Apja egy agresszív állat. Párom anyukáját elveszítette 12 évesen. Agydaganatos volt. Párom apjától nem sok jót kapott, érzelmi támogatásban szinte semmit. Fiatal felnőttként is inkább hasonlított az apjára, de később belátta, hogy ez nem járható út. Szakembertől szakemberig ment, hozzáfogott önismerettel, pszichológiával foglalkozni és a mai napig is dolgozik magán, hogy a múltban elszenvedett traumákat feldolgozza.

De a kérdező párjával ellentétben, ő nem adta fel, munkát is mindig talált, pedig nincs is olyan végzettsége mint a kérdező feleségének.

Érdekes, aki dolgozni akar, az talál is munkát.

Ha lelkiekben valaki tropa, akkor menjen szakemberhez. Ennyi. De már rég el kellett volna mennie, nem most, mikor a 4 éves munkanélküliség miatt (amit magának köszönhet, meg a kedves párjának) depresszióssá vált.

Az önsajnálattal nem megyünk sehova. Lehet terápiás szinten naplót írni. Annyi minden lehetőségünk van ebben a világban, hogy nem is értem, hogy hogy tud valaki odáig süllyedni, hogy saját magát teszi beteggé, aztán még őt sajnálják, mert ő szegény szerencsétlennek ilyenné vált az élete.

Senki nem mondta, hogy legyen depressziós, ő saját magát tette azzá.

Képtelen feldolgozni a kudarcot, a csalódást.

A munkában is magasra tette a lécet.

Ha én ennyi nyelven tudnék folyékonyan, kamatoztatnám, pénzt keresnék vele, pl. tanítanék, hogy másnak is átadjam ezt a tudást, vagy fordítanék. Ez is egy anyagi forrás és máris van értelme, célja az ember életének.

De felőlem sajnáltathatja magát, én is tehetném, miután 2 éve meghalt anyukám 56 évesen, aki 12 évig küzdött a daganattal. De én élni akarok, küzdök azért, hogy túl jussak a gyászon, és megbocsássak az önző egoista nagymamámnak (anyukám anyukájának), aki tönkre b..szta anyukám egész életét, a földbe tiporta, elnyomta és erre anyukám (szakember segítségével) későn jött rá.

Mindenkinek meg vannak a sebei, de kérdés az, hogy ki mennyit tesz azért, hogy ezt feldolgozza és túljusson rajta.