A feleségem súlyos depressziós, enni is alig eszik. Mit tehetnék érte azon kívül, hogy szakemberhez viszem?

Ha 4 évig nem talál semmilyen munkát, akkor az elég nagy baj, mert rengeteg a betöltetlen állás.

Tanuljon új szakmát vagy nyelvet. Indítson el egy vállalkozást.

Vidd el egy endokrinológiai vizsgálatra, ahol minden hormonra kértek egy teljes vizsgálatot. Utána dietetikus, hogy milyen étrenddel lehetne helyrepofozni, a hormon háztartását, ez stabilizálná a hangulatát.

Pszichiátriai szeretet SEMMILYEN SZÍN ALATT NE SZEDJEN, függés alakul ki benne ráadásul nem biztos, hogy hat, akkor meg már két egymást erősítő problémája lesz.

32/f

Hiába tud sokat a feleséget, ha annyira buta, hogy nem látja be, hogy nem a reménytelen magasléc után kéne ácsingózni.

Az, hogy ha egy picikét lejjebb adná, az nem azt jelenti, hogy akkor nyugdíjig, ott kéne maradnia. Az csak egy átmeneti időszak lenne, amíg megtalálja az újabbat, amit szívesebben csinál.

Én is akarok sok mindent, én is tehetem magasra a lécet, de ha folyamatosan csak csalódás ér, akkor el kéne gondolkodni, hogy tényleg megéri ez nekem? Vagy egy picit alább adok egy darabig, míg rendbe szedem magam.

A feleséged azért lett depressziós, mert az őt ért csalódást nem tudja feldolgozni, nem látja be, hogy jó lenne kicsit lejjebb adni az igényeiből (nem lehet valami jó férj, ha még te biztatod arra, hogy ne merészelje lejjebb adni). És most örülsz, hogy ilyen állapotban van? Most örülsz, hogy állandóan csak visszautasítást kap, mert képtelenek vagytok felfogni a valóságot, hogy magas az a léc?

De nyugodtan, csinálhatjátok tovább, majd csak felvágja az ereid a drága feleséged.

Tudod, nem kéne ennyire görcsösen ragaszkodni ahhoz, ami nem megy.

Más, könnyebb munkák is vannak, pl. irodai munkák, ahol jó a légkör. Vagy az is degradáló számára?

De akár ki is mehetnétek külföldre dolgozni.

Látod, hogy nem megy neki, akkor miért erőlteted???

*jav:

nem lehetsz...

ereit...

Ha beszél egy csomó nyelvet, akkor simán tud fordítást is vállalni és akkor tudna magának keresni pénzt. Esetleg Skype-on nyelvtanítás nem jöhet szóba?

Vannak ilyen beszélgető körök is heti szinten, amik ingyenesek ráadásul.

Nekem volt olyan munkatársam aki 6 éve soron dolgozott gyárba, mert a környéken nem keresett diplomája volt, költözni nem akart így elvállalt olyan munkát, amiből pénze volt és pályázott minden olyan állást közben amihez kellett a diplomája.8 évig soron dolgozott, akkor felvették valahova a papírjával. Sokan írták, hogy vállaljon el valamit és mellette keressen.De amúgy már jóval előbb kellett volna, mert 4 év alatt már úgy elásta magát a depibe szerintem, hogy most már valószínűleg nem csak a saját területén, de sima takarítónak se vennék fel.Előbb valószínűleg meg kell gyógyulnia.Voltam depressziós, voltak azóta visszaeséseim, kb 5-6 éve vagyok egy szinten mikor helyesen alkalmazkodom a körülöttem változó dolgokhoz és nem megyen negatívba csak azért mert valami nem úgy jött össze ahogy elképzeltem és nem vágok eret azért mert valamibe nem én vagyok a legjobb..Ahogy mások már írták előttem, igen is kell hogy akarjon a párod gyógyulni, mert ha ő maga nem akar, akkor nem is fog.Az akarás pedig saját magából kell jöjjön,mert mondhatsz te neki bármit annyira máshogy látja a körülötte lévő világot amit te valóban nem tudsz elképzelni.A gyógyszerektől amiket szakemberektől kaphat, simán függő lesz(én is szó szerint úgy jöttem le róluk pedig nem szedtem többet mint amit az orvos mondott, de olyan voltam mint valami kábszeres) némelyik erősíti az öngyilkosságra való hajlamot, tompítanak és nem mellesleg okozhatnak rossz beállításnál rémálmokat,hangulatingadozásokat..stb..stb.

Ami még felmerült, hogy itt ugye őszintén írsz.De előtte nem mondod ugye, hogy fúúúú mennyire beteg vagy, mennyire szegény vagy, hogy sajnállak és a többi, mert ezzel nem segítesz rajta.Szóval ha mondanád nekik, akkor többé ne tedd, mert csak még mélyebbre lököd.

Egy jó pszichológus kell neki, akivel beszélhet a rossz gyerekkoráról az érzéseiről és előbb -utóbb megtalálja az igazi ,,problémát" magában, hogy miért süllyed idáig, mert igen ez süllyedés.A másik egy-egy beszélgetés nem segít.Sőt az sem biztos ,hogy segít ha te mondjuk bemész vele, mert egyáltalán nem biztos, hogy szívesen lenne őszinte a jelenlétedbe.Én pld 1 évig jártam beszélgetni a pszichológusomhoz heti 1-2 alkalommal aszerint, hogy -hogy éreztem magam.Szóval nem úgy van ez, hogy egyszer elsírod a bánatod a doki meg azt mondja, rendben fiam menj meggyógyultál.

Ami még eszembe jutott.Azt mondod ne adja lejjebb.Ő mit érez?Mit szeretne? Milyen területen tudná teljesnek és megbecsültnek érezni magát? Az, hogy te mit gondolsz, hogy neki miért volt érdemes tanulnia és miért nem egy dolog.De ő saját maga kell érezze mit csinálna szívesen és nem kell neki megmondani, hogy mit akar mert beteg és nem hü..e.