Azt miért mondják, hogy akinek 40+ évesen nincs gyereke, azzal baj van?

41 vagyok nincs gyerekem és soha sem akartam ezt a függetlenséget nem adom fel nem kell korán kelnem nem kell sietnem haza arra költök amire akarok.

Sport kocsit dehogy cserélném családi batára.

Nekem a gyerek csk kolonc.

Inkabb 2 kutya

"a kötekedőket ignorálom"

Akik a gyerektelenséged miatt kötekednek, azokat miért nem ignorálod?

Öhm.. nem olvastam végig mert hosszú, de a saját ismerősi körömben példák

- 45 éves pasas, gyerektelen, se veled se nélküled kapcsolat, paranoid skizofrén

- 47 éves munkamániás, tisztaságmániás pánikbeteg

Egyiknek se valo gyerek

Mert elvileg meg kellene jelennie a vágynak, hogy gyereked legyen.

Valszeg gyerekként vagy valamikor érhetett trauma és amiatt vagy ilyen.

Nem tartok csak azért problémásnak egy embert, mert nincs gyereke.

Írom mindezt 41 éves nőként, anyaként.

A gyerekvállalas (vagy annak elutasítása) egy ember, egy pár magánügye, illik tiszteletben tartani.

Akár tudatos döntés, akár így alakult (pl. élethelyzet, betegség stb okán).

Kultúrált ember a fentieket nem kérdőjelezi meg és kéretlenül negatív, minősítő kritikát nem hangoztat idegenek életével kapcsolatban.

Nekem ez így alap, így elegáns.

Tudod ez kb hasonló előítélet, mint az, hogy az elvált ANYUKáK :D szponzort meg eltartót keresnek... nem kell ezzel nagyon törődni.

Ha te nem érzed az élethelyzetedről hangoztatott előítéletet igaznak magadra (ahogy én sem), akkor nem kell energiàt pazarolni rá.

Intézkedést (kitől? :) nem igényel.

Ezzel együtt pl ha velem ismerkednél, akkor nekem jól esne, ha képes lennél megérteni az én másféle élethelyzetemet (hogy gyereket nevelek), ahogyan én is megpróbálnám megérteni a tiédet (hogy te meg nem vagy pl ebben tapasztalt, nem része az életednek, más időbeosztás, más preferenciák stb.)

Nyilván 40 felett sokan már nem ilyen lúzer, elköteleződésfóbiás tingli-tangli kapcsolatokra vágyunk, afféle “barátság extrákkal”-ra összefutni.

Emiatt fontos a kölcsönös megértés.

Neked talán azt érdemes látnod, hogy 40 felett az a gyakoribb, az az átlagos, hogy sajnos a korban hozzád illő társkereső nők többsége elvált és jellemzően van legalább egy gyereke.

Biztosan van olyan is, akire ez nem igaz- de sokkal kevesebben vannak.

Ha mindenképpen konkrét tanácsot szeretnél, akkor:

- fejben döntsd el, hogy el akarod, el tudod-e fogadni egy nő mástól való gyerekét (nem gond, ha nem, de akkor drasztikusan lecsökkennek a jelöltjeid, már ha a hagyományosan korban hozzád illő kb 35+ nőket nézzük)

- szeretnél-e még saját gyereket (ebben az esetben meg a fenti életkori kategóriát kell bizony jelentősebben lejjebb vinned- kapcsolódó kérdés: ki tudsz-e alakítani jól működő párkapcsolatot viszonylag gyorsan, viszknylag nagy korkülönbséggel, hogy azért 1-2 év együttélés után ne 50 felett légy apa...)

Ha gyerekes nőnek udvarolsz és hagyományosabb kapcsolatban gondolkodsz, ott bizony a családi élet része lehet egy kisgyerek is.

Vannak erre jó példák (és nyilván ez is egy “mód” arra, hogy megéld késő középkorra is a család élményét, de ezt is el kell tudni fogadni).

Ha megszeretsz egy ilyen nőt, igyekezz megérteni, belelátni a mindennapjaiba és elfogadni azt, hogy lehet, hogy nagyobb szervezést igényel térben-időben egy kettesben töltött program.

Az igyekezetet, akarást is lásd és értékeld, necsak pl a tényt, hogy ha beállítasz váratlanul két színházjeggyel hétköznap este 6-kor, akkor lehet, hogy nem tud veled menni az egy óra múlva kezdődő előadásra.

A kettesben töltött időhöz ebben a felállásban is érdemes ragaszkodni, aki erre a gyerekre hivatkozva sosem ér rá, az talán alkalmatlan is...