Ti mit gondoltok ezekről a dolgokról?

Az alapvető probléma valahogy így néz ki szerinem: az emberek többsége nem ismeri saját magát. Nem érti a saját működését, nem ismeri a saját motivációit, sodródik a hangulataival, őrlődik a társadalmi elvárások között. Ezért nem képes magáról valódi képet adni, és nyilván arra sem képes, hogy másokat valóban megismerjen vagy bízzon bennük. Mi van, amikor két ilyen ember találkozik? Egymás hamis képeibe lesznek szerelmesek olyan szempontok alapján, amik nem is az övéik igazán.

Néhány hónap vagy év alatt azonban lekopik a szerelmes máz és marad két teljesen idegen ember, akik elkézelni sem tudják, hogy mit ettek annak idején a másikon, de a lakás, a gyerek, a társadalom együtt tartja őket.

Szóval azért van gond sokaknál a "barátozással", mert ezek az emberek gyakorlatilag egy potenciális ellenségként kezelik a párjukat, akit minden körülmények között ellenőrizni kell, és lesni a pillanatot, amikor az elárulja, megcsalja őket. Amikor valaki lelép a barátaival, akkor >bármit< csinálhat, és ő nincs ott, hogy lássa.

Az első jelenséget én ilyen "szeretetkoldús" embereknél látom. Talán a gyerekkori elhanyagoltságra tudnám visszavezetni. Én is szenvedtem hasonló dolgoktól, el kellett ezzel rontanom 1-2 kapcsolatomat ahhoz, hogy ki tudjak ebből nőni. De sajnos ehhez kell egy bizonyos szintű érzelmi intelligencia. Már magához a felismeréshez is, hogy ez a viselkedés nem jó a kapcsolatomnak. Valóban arról szól a dolog, hogy ellenségként tekint bárki másra akivel a párja foglalkozik, egyedül ő szeretné a figyelmét, hiszen sokat volt elhanyagolva.

A másik kategória akik szimplán csak idióták. Akik azt hiszik, hogy egy kapcsolat attól lesz jó vagy komoly, hogy csak egymással foglalkoznak. Ennek az okát mondjuk nem tudom, nyilván ez is valamilyen káros példától alakul ki fiatalabb korban.

A második jelenség meg teljes mértékben felelőtlenség és önismeret hiánya. Én 2 ilyen tipikus esetet szoktam látni. Az egyik amikor becsúszik a gyerek, de nem tervezett. Ezt inkább nem kommentálnám, szimpla unintelligencia és teljes felelőtlenség. A másik amikor nem a kapcsolat a lényeg, hanem hogy legyen végre gyereke. Ilyen kapuzárási pánik szerű dolog ez. Nem érdekli kitől, nem érdekli mellette marad-e, csak legyen gyerek.

De persze az is előfordul, hogy a párját akarja magához láncolni. Örül, hogy végre van mellette valaki és ezért mindent azonnal akar a kapcsolattól, nehogy a másik fél elhagyja. Szerintem az összes jelenség csak éretlenség, felelőtlenség és valamilyen lelki sérülés következménye. Ez történik, ha nem hagyunk időt önmagunk megismerésére és fejlesztésére.

Hogy kinek miért probléma a baràti tàrsasàg azt nem tudhatom. Az egyetlen ami eszembe jut ilyenkor, hogy a rosszalló fél irigyli a pàrjàt amiért neki vannak . Vagy szimplàn irànyítàsmàniàs.

Nekem személy szerint nincsenek baràtaim mert nincs rà igényem hogy legyenek. Van 1-2 haver de semmi több. Nem érzem azt, hogy kellenek baràtok az életembe. A férjemnek is inkàbb haverjai vannak, néha szoktunk velük lógni.

Akik pedig 6-8 éves stabil, megszakítàs nélküli kapcsolaton belül gyereket vàllalnak, ràadàsul a körülmények se adottak,hàt felelőtlenség és önzés. Eleve sok kapcsolat ér véget 2-3 éven belül. Lutri ilyenbe gyereket csinàlni. Plusz A szakítàsok, vàlàsok jó része gyerekvàllalàs után 1-6 év körül történik, rengeteg ilyet ismerek. Az ismerőseim nagyobb része màr rég szétment/ elvàlt mire a gyerek eljutott az iskolàig. Nehéz, maceràs meló a gyerekvàllalàs, rengeteg terhet jelent amit vagy tudnak kezelni a pàrok vagy nem. Sokan nem készülnek fel lelkileg erre mert a tv- ben, írott sajtóban vetített cukormàzas maszlagot képzelik el, hanem a valósàgot, ami nem csak örömöt adhat, de oltàri szívàs is.

Vàrni? Persze, az lenne a legjobb. De nézz kicsit körül, mekkora nyomàst gyakorol a befolyàsolható emberekre csak a kormàny ezekkel a szüljélszüljél csalàdok éve, szülőnek lenni mekkora kaland ne hagyd ki dumàkkal, arról nem is beszélve hogy az emberek jó része is ezt csinàlja egymàssal. Mikor lesz eljegyzés, mikor lesz esküvő, mikor jön a baba/ kistesó stb , kérdezősködéssel. Holott senkinek semmi köze hozzà. De ennek felfogàsàhoz ész is kéne, csak a hozzvilàgramégegymagyart féle szerzeteknek olyan nincsen. Meg azoknak se akik azzal képesek érvelni, hogy a gyerek nem pénzkérdés. ( lófütyit nem) És hogy a gyerekeknek csak szeretet kell, ja, a többit meg összetarhàljàk a facebookon vagy mennek sajnàltatni magukat a hírekbe, hogy a penészes egyszobàs putriban a 6 gyereknek nincs mit enni...de azért 6 éhes szàjat össze tudtak kefélni. Szörnyű!