Miért ilyen bunkó egyes szituációkban a barátom?

Ha elmegyünk a nagyszüleimhez (2 utcával arrébb)mintha nem is ő lenne. Rideg, távolságtartó velem szemben és néha a nagyszüleimmel szemben is. Ha kérdezek valamit flegmázik velem, meg fintorog. Amúgy kedves nagyszüleim vannak, eleinte nagyon oda voltak érte, egy rossz szót nem mondtak rá soha, de már ők is észrevették ezt a viselkedését, mamám már többször szólt emiatt nekem. Nagyon dühítő, mert tudom jól, hogy nem bántották meg, csak úgy beszélgettek mindig, hogy én is ott voltam. Kérdeztem tőle mi ez az egész, miért ilyen, de nem mondott rá semmi konkrétot. A nagyszüleimmel is úgy beszél mintha nem is ő lenne. (Még a hangja is megváltozik olyankor)

Emellett mikor megyünk vásárolni ugyanígy flegmázik velem egész végig.Mikor pedig az ő ötlete volt, hogy menjünk. Múltkor az utcán azért kezdett el velem bunkózni,mert mondtam, hogy kaja után lehet bemegyek a kínaiba körülnézni. Megnézte még fél óráig volt nyitva. Mondta na akkor most menj be. Mondtam neki akkor mindegy bemegyek majd máskor mikor több idő lesz rá. Ezen is annyira felidegesítette magát, hogy akkor minek beszélek össze vissza.

Ha a 4 fal között vagyunk, vagy utcán sétálunk kettesben vagy haverokkal akkor minden okés. Tud nagyon aranyos is lenni. Én az elején nagyon szerelmes voltam belé, de ezek egyszerűen annyira kiábránditóak,hogy már kételkedem az egészben.