Túldimenzionálom? Vagy tényleg semmibe vagyok véve?

Még csak 10 hónapja vagyunk együtt, az elején minden tökéletes volt, a tenyéren hordozott, fel év után már az esküvő is felmerült benne, álomszerű volt az egész. Pedig nem vagyok könnyű eset már csak a munkámból kifolyólag sem, úgy tűnt mindent elfogad velem kapcsolatban. Sőt mindenmindent szeret is. Majd jött részéről a féltékenykedés, aztán elkezdtem úgy erezni, hogy szar vagyok, csökkent az önbizalmam, így elindult a lavina lefele. Ő amúgy a néhai kötözködést leszámítva mindenben mellettem állt úgy éreztem szeret tisztel megbecsül. Mostmar ez teljesen megszűnt de mivel pitiáner dolgoknak tűnnek ezek így azt gondoltam és talán még most is lelkem mélyén azt gondolom én vettem túlságosan zokon a dolgokat. Szeretném ha megírnátok a véleményeteket:

- az utóbbi egy hónapban a barátom nem feküdt le velem (egyszer rávette magát, de miután elélveztem kivette és elfordult. Azt mondta neki most nincs kedve túl sok minden jár a fejeben) _mikor összejöttünk a napi 5 sem volt elég neki így ez számomra rendkívül furcsa, már nem kezdeményezek mert ezt a félbeindulást nem kívánom, arra vágyok hogy valaki izomból nekem essen mert megbolondul értem

- napi szintűek a veszekedések, állandóan jönnek az én ilyen meg olyan vagyok jellegu hozzászólások

- hozzáteszem nem vagyok szént, nehéz természet, erős jellem vagyok, de szerethető _o mindazt amit mások szeretnek bennem lassan hibamnak rojja fel

- majd jön a cuki időszak, kevéske romantikával fűszerezve ami átmenetileg minden bánatom elnyomja

Emberek komolyan nem tudom minek irom ezt ki. Tudom hogy itt a vége. De annyira szerelmes vagyok. Abba q férfiba akivel összejöttem. Nem ebbe a csávóba aki szarik ram, ram se nez és semmit nem váltok ki belőle.

Fel vagyok fázva, beugrottunk egy barátjához, direkt kertem ne maradjunk sokáig, háromnegyed óra múlva már azt hittem mentén behugyozok, kertem menjünk, de még hozta elő a témákat neki. Pitiáner dolog, hogy ezen fennakadok de a hidegben ácsorogva felfázva abszolút nem vágytam erre, alig értem el wcre. Majd mikor szóba hoztam neki, hogy több empátiát vártam tőle, akkor azt mondta fejezzem be hagyjuk az egészet a francba, nem megy ez, azt hitte majd az ünnepeket segítenék. Könyörgöm 10 hónapos kapcsolatban mit segítsenek? Javában egymás vágyait kellene még ilyenkor szem előtt tartanunk, imádnunk minden közös percet és alig varni, hogy összebújhassunk. Tevedek? Titkon remélem, hogy igen.