Párkapcsolatba belekeverni a pénzt végzetes hiba?

Jesszus.. egy rendes kapcsoltban az ember közös kasszán van, de minden megbeszélés kérdése. Nyilván a közösön kivül amit megkeres a másik, abból egy rész magára, magukra fordithatják.

Az a nő egy elkeseredett lehet..

Soha nem mentem /mennék bele a közös kasszába abból csak a baj van

Pénzben nem tudok és nem is akarok közösködni. Nem szeretném azt a pénzt a másiknak adni amiért én dolgoztam meg, fordítva se várom el hogy ő adja le amiért ő dolgozott meg. Hülyeségnek tartom ez a közösködjünk mindenben mert egy “pár “ vagyunk . Nem iker csonkok vagyunk azzal akivel együtt vagyok. Két különálló személy. Együttélést sem szeretem mert akkor az illető állandóan a nyakamon van . Nem szeretem minden nap mással aludni. Szeretek egyul aludni úgy érzem magam jól és úgy pihenem ki magam. Nekem mingli kapcsolatom volt amit imadtam.

N

Amíg csak dugni jártok össze, addig ne keverd.

De akivel egy család lesztek, ott minden közös.

Hogy lehet együtt élni különböző életszínvonalon?

Egy laza kapcsolatban, együtt járásnál ok, de ha együtt élek valakivel, akkor az nem működik.

Nem vagyunk egyformák. én igénylem,hogy komoly kapcsolatom legyen és ne menjen mindenki a dolgára,hanem együtt éljünk.

nálunk megvannak osztva a pénzügyek is. a közös dolgokat felesbe fizetjük.

a saját igényeinket meg magunknak álljuk, nálunk így működik.

de pl a szüleim egy számlára kapják a fizetésüket, működik, nincsen belőle probléma.

mindenki máshogy működik.

A teljesen közös kassza valóban baromság. Semmire nem jó, csak hogy még többet kelljen számolgatni a pénzt. Legyen meg mindenkinek a saját kis kasszája, amiből magára költ. Ha közös kasszán lennék a párommal nem mernék ennyit költeni magamra. Nem akarom az ő pénzét költeni az én kocsimra vagy az én céljaimra, hobbijaimra. Így tudom, hogy ennyi van a kártyámon, ennyit költhetek a saját baromságaimra. Szerintem pont abban mutatkozik meg a normális pénzügyi kultúra, hogy nem okoz gondot a külön kassza. Én mindig azt látom, hogy azok közös kasszáznak akik rengeteget veszekednek a pénzügyeken. Tartom magamat is meg a páromat is annyira értelmes embernek, hogy ne legyen vita abóól, hogy ki mennyit ad a közös életbe. Csekkeket automatikusan vonja a bankszámlánkról (úgy van eosztva, hogy nagyjából azonos összeg legyen), meg van egy közös számlánk is de nagyon ritkán használjuk, nincs rá szükségünk. Ha utazunk valamerre akkor a szállást arról szoktuk fizetni de nagyjából ennyi. Nem tudom, nekem a pénz mindig annyira századrendű dolog volt egy kapcsolatban. Abszolút nem érdekelt, ha ő csak 50 ezret költött a háztartásra én meg 60-at.

Mi annyiból vagyunk könnyebb helyzetben, hogy nagyjából egyformán keresünk és nem nagyon vannak anyagi gondjaink. Viszont én azt vallom, hogy ha az egyik fél lényegesen kevesebbet keres, akkor valóban éljen is "rosszabbul". Persze, ki lehet egyensúlyozni azzal, hogy akkor a többet kereső fél adjon bele többet a háztartásba, de luxusozni meg kiharcolni a közös kasszát mert a párom jól keres szerintem baromi etikátlan.

De a lényeg az, hogy két normális, értelmes ember között a pénzügyek nem jelenthetnek problémát közös kassza nélkül sem. Akik nem tudnak ilyen alap dolgokat megbeszélni, hogy "drágám befizettem a csekkeket, kifizeted az albit?" ott nem is nagyon kell együtt lenni szerintem.

A rosszabbul keresőnél nem az életszínvonal különbség a probléma, mert a pároddal alapjában véve azonos életszínvonalon élsz, ha már együtt vagytok (együtt megyünk nyaralni, vacsorázni, programokra).

Viszont láttam már 1-2 olyan esetet, mikor a rosszabbul kereső elkezdett a megtakarításokra rájárni, mert ha ott van 2-3 millió forint, akkor miért gond, ha befigyel egy új ruha a hölgynek, egy új videókártya az úrnak, és a jobban kereső azt veszi észre, hogy ő hiába tesz félre a közös jövőre, a pénz valahogy párolog.

Ez főleg akkor gond, ha a kevesebbet kereső sosem tanut meg bánni a pénzzel (és ugye aki hónapról hónapra él, annak ez nem is feltétlen adatott meg), így azt gondolja, hogy egy 50-100 ezres tétel igazából nem számít a megtakarítás egészét tekintve (pedig azokból az 50-100 ezrekből lesz tartalék, lesz új lakás, új kocsi)