Normális, hogy a férjem így áll hozzám?

Közösen megegyeztünk, hogy visszamegyek egyetemre, hogy legyen egy diplomám, mert amíg a családommal éltem, ez elképzelhetetlen volt, így már felnőttként, néhány év munka után mentem vissza tanulni 1 éve.

De gyűlölöm a szakot, amit csinálok, nagyon nem megy. Két szakot csinálok párhuzamosan, az egyikkel nincs semmi bajom (amit én is akartam), a másikat utálom, fele annyi kreditet kell összegyűjteni, mint az elsőn, mégis háromszor annyi órám van, és összevissza 15 vizsgám egy félévben. Ehhez a szakhoz a férjem ragaszkodott, ez volt a kikötése, hogy erre a szakra menjek. Nem gondoltam, hogy így fogom utálni.

Tavaly kb 200-an kezdtünk, idén decemberre az egyik szemináriumon már alig van 20 ember. Ennyire "könnyű".

A gond az, hogy külföldön tanulok, de a gimit nem itt jártam, hanem odahaza, így nekem a 4 év gimis anyag hiányzik. De az anyanyelviek közül is sorra hagyják ott a szakot, mert nem bírják, embertelenek a követelmények.

Arra is gondoltam, hogy leadom a szakot, de megtiltotta. Erre idén szeptemberig volt lehetőségem. Sokszor kértem, hagy válthassak, mindig vita és ordítás volt a vége, hogy akkor válunk és ajtó.

Most már nem válthatok, de félek, hogy elbukom az első szakomat is a második miatt, és soha nem lesz diplomám.

Fogalmam sincs, mit csináljak, mert az is meg van tiltva, hogy megszakítsam a mostani tanulmányaimat, meg az is, hogy innen valahogy egyáltalán megkíséreljek váltani.