Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meghalt a párom, gyász, csapdahelyzet?
Nélküle az élet olyan szenvedés mint egy földi pokol.
A munkába menekülök, de esténként nagyon rossz nélküle. Ha belegondolok hogy még esetleg évtizedeket kellene a hiányával eltöltenem, ez a tudat csaknem elviselhetetlen.
47 évesen mást már nem tudnék megszokni, egyedül meg nincs kedvem itt lenni, gyerek nincs. Soha nem hittem volna, hogy egyszer ilyen állapotban leszek, hogy a haldoklókat fogom irigyelni. Reménykedem abban, hogy van valami a halál után és újra találkozhatunk, vagy egy másik életben. De ha nincs akkor meg minek szenvedjek még nélküle itt éveket, évtizedeket?
Egyetlen dolog vígasztal, hogy nem évtizedekre van, hanem mindig csak egy órára tőlem, mert egy óra alatt kb. meg lehetne halni ha megunom a banánt. Ez az egész olyan mint egy filozófiai probléma. Ha mersz valakit igazán megszeretni és ő eltávozik, akkor a kettőtök által létrehozott közös tudat tovább él de abban itt maradsz egyedül.
Persze fordított esetben én is annak örülnék, hogy a hátramaradt párom megpróbál boldog lenni, csakhogy ez paradoxon, lehetetlen, ha egyvalakit szeret az ember.
Kedves kérdező!
Azért élj, hogy tudj mesélni erről a csodáról, ami köztetek volt. Hogy példát mutass, hogy felejthetetlenné tedd Őt, Titeket mások szemében is.
Ezt már más is mondta, de vegyél egy naplót vagy kezdj el írni egy blogot, amiben leírod, miket mondanál neki. Hidd el, segíteni fog.
A menhelyt is nagyon sokan javasolták, de főleg karácsony tájékán nagyon jó érzés igazi rászorulóknak segíteni. Menj el egy ilyen estére vagy egy árvaházba, valamilyen szociális helyre és mesélj ott nekik Róla. Mondd el, milyen volt Ő.
Nagyon sokat fog jelenteni. :)
Szia! Én nő vagyok. A barátom felesége kb 12 éve halt meg, ha jól tudom. Azóta is minden héten kimegy a temetőbe, heti 2-4-szer. Ugyanúgy szerette ő is a feleségét, mint te a tiédet. Ugyanúgy igazi társak voltak, mindent együtt csináltak, hatalmas volt a szeretet. Azt hitte a barátom, hogy belepusztul. A mai napig a felesége képeivel és a közös képeikkel, emlékekkel van tele a háza. Ő is azt gondolta, hogy nem akar élni. Bele is ment olyan helyzetekbe, ahol meg is halhatott volna. Tudom, hogy az ő életében a volt felesége jelentette a mindent, az életet. De lassan, hosszú évek alatt mégis kialakult az az élete, amiben sok vidám napja van. A lelke másik fele mindig hiányozni fog neki, és mégis mindig ott lesz vele/benne. Mint ahogy te is írtad ezt a közös tudatot.
A barátomnak az segített, hogy talált magának egy olyan hobbit, ami megnyugtatja. Ez nála a víz volt, a vitorlázás. Azóta is imádja. Volt több barátnője is azután. Ahogy mesélte, egyik nő sem érdekelte, csak fizikai szükségletei voltak. Aztán lett valaki, akit aranyosnak talált, és sok nagyon szép közös élményük lett, szerette is azt a nőt. Bár amikor szétmentek, nem búslakodott nagyon, mert annál a veszteségnél amit egyszer elvesztett, nem lehet nagyobb. Most én vagyok neki. Mi is együtt főzünk, összebújunk. Simogatom amíg alszik.
Sok szeretet lehet, mind ad, táplál. Biztos, hogy nem úgy, mint a testi lelki társad. De ad. Csak idő kell. És sajnos az időt nem tudod kicselezni vagy siettetni. Meg kell élned sajnos ezt az érzést, de majd tompul, és képes lehetsz újra szeretni. Akkor is ha most nem tudod elképzelni.
22es vagyok.
A barátomnak is segítettek az állatok. Neki sincs gyermeke, de tele a ház állatokkal. Persze nem helyettesíti az elvesztett társat, de mégis segít.
Köszi a hozzászólásokat. Van két macskám és egy kutyám.
Mindig is voltak, valahogy két macska mindig idecsapódott.
De az állatok is olyanok mint az emberek, vannak jobb fejek, meg kevésbé jó fejek is. Az egyik macskám harapós gyökér, nem lehet simizni mert kiskorában el akarta vinni egy bagoly ami belemart a hátába, azóta nem állhatja ha hozzáérnek, a másik meg idős, egész nap alszik, egy szőrgyáros.
Kutyám szintén öreg, már ő is készülődik, vesebeteg, részben kipisili a fehérjét amit megeszik.
Nincs már igényem megszeretni sem újabb állatot, sem újabb embert, mert akit megszeretek meghal, és már belül sem férnek el. Már csak növényekben gondolkodom.
Mai nap valamivel jobb, nejem fiatalkori naplóját olvasgatom, olyan szinte mintha itt lenne.
"Nincs már igényem megszeretni sem újabb állatot, sem újabb embert, mert akit megszeretek meghal, és már belül sem férnek el. Már csak növényekben gondolkodom."
A növény is meghal, ha nem gondozod, nem öntözöd és nem szereted!
Tényleg ajánlom, hogy keress fel egy pszichológust, mert egyedül vagy, és nem biztos, hogy helyén fogod tudni kezelni a gyászt, és a végén a saját sírodat is meg fogod ásni az önsajnálkozással.
Mikor anyukám (írtam már róla jó pár kommentben) az utolsó 10 napját a kórházban töltötte, majdnem minden nap járt hozzá egy pszichológus. Mikor anya kint volt a mosdóban, mi apával ott voltunk a pszichológussal, mondta, hogy ne legyünk önzők. Azt nézzük, ami neki, azaz anyának jó. Az ember rettentően önző.
Persze, el tudom képzelni, hogy mennyire kegyetlennek és igazságtalanságnak érzed a történteket. Hogy miért pont veled történt meg ez. Miért pont most?
Apának itt vagyok én, de sokszor még a mai napig is elsírja magát, ha anya szóba kerül. Pedig ő 11 évvel idősebb, mint te. A férfiak nehezebben dolgozzák fel párjuk elvesztését.
Nézd azt, ami neked jó! Szerinted a feleséged is azt szeretné, ha belehalnál a bánatodba? Hogy szomorú legyél állandóan?
Apa 4 hónap után mondta azt, hogy állj, és talpra áll és kevesebbet sír. Ritkán hozom fel az anya témát, mert tudom, hogy mennyire fáj neki, hisz 36 év, az 36 év, amit együtt töltöttek.
Bár apa kijelentette, hogy nem szeretne egyedül lenni, számomra ez volt a furcsa. Úgy gondolom, hogy apa fél egyedül lenni. Én mondtam neki, hogy számomra csak anya létezik ő mellette, más nem. Igaz, jogom nincs beleszólni az életébe, nem is fogok.
Munkatársnőm is fiatalon veszítette el férjét, bár igaz nekik van 2 lányuk. Munkatársnőm úgy döntött, hogy nem választ magának újabb párt, ő egyedül él, de neki ott a két lánya, és most már egy unokája is van. Ő célt talált az életben.
Bízom benne, hogy te is hasonlóan fogsz majd élni, célt találsz magadnak.
Adj magadnak időt. Csak az önsajnálatba ne menekülj, mert az meg fog ölni téged.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!