Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meghalt a párom, gyász, csapdahelyzet?
Nélküle az élet olyan szenvedés mint egy földi pokol.
A munkába menekülök, de esténként nagyon rossz nélküle. Ha belegondolok hogy még esetleg évtizedeket kellene a hiányával eltöltenem, ez a tudat csaknem elviselhetetlen.
47 évesen mást már nem tudnék megszokni, egyedül meg nincs kedvem itt lenni, gyerek nincs. Soha nem hittem volna, hogy egyszer ilyen állapotban leszek, hogy a haldoklókat fogom irigyelni. Reménykedem abban, hogy van valami a halál után és újra találkozhatunk, vagy egy másik életben. De ha nincs akkor meg minek szenvedjek még nélküle itt éveket, évtizedeket?
Egyetlen dolog vígasztal, hogy nem évtizedekre van, hanem mindig csak egy órára tőlem, mert egy óra alatt kb. meg lehetne halni ha megunom a banánt. Ez az egész olyan mint egy filozófiai probléma. Ha mersz valakit igazán megszeretni és ő eltávozik, akkor a kettőtök által létrehozott közös tudat tovább él de abban itt maradsz egyedül.
Persze fordított esetben én is annak örülnék, hogy a hátramaradt párom megpróbál boldog lenni, csakhogy ez paradoxon, lehetetlen, ha egyvalakit szeret az ember.
Keress fel egy pszichológust, még mielőtt öngyilkos lennél.
Nézz utána a gyászfolyamatnak, és fedezd fel saját magadon ezeket a fázisokat.
Ha lenne gyerek, akkor teljesen másképpen állnál ehhez a dologhoz.
De van egy érzésem, hogy ez csak egy kamu kérdés, mert magányos vagy így az ünnepek előtt.
3-as. Olvasgattam gyászfolyamatokról.
Az az érzésem ezeket olyanok írják akik nem éltek még meg ilyen eseményt. Onnan tudni, hogy elengedésről beszélnek.
Nincs olyan, hogy elengedés. Elengedni azt lehet aki el akart menni. de aki maradni akart és mindent megtett a gyógyulásért, mégis a kezeid között halt meg, azt nem lehet elengedni. Csak megpróbálni lehet elviselni a tudatot, hogy már nem tud válaszolni amikor beszélsz hozzá.
Termeszetes, hogy most igy erzed, hisz ez oriasi veszteseg. Nagyon egyutterzek veled. De adni kell idot magadnak, hogy atmenj ezen a fajdalmon, es begyogyuljon a lelked. Az egy oranyira van dologgal viszont nem ertek egyet. Ha letezik is tulvilag, csak akkor talalkozhatsz vele, ha tiszteled, es elfogadod Isten donteset, es a sajat eleted.
En is azt javaslom, hogy keress fel egy pszichologust, aki segit neked feldolgozni ezt a fajdalmat.
Kérdező, hiába néztél ennek utána, mégse vagy képes felfogni a lényeget.
Teljesen hozzáértő szakemberek írták, és igazuk van.
Tavaly februárban meghalt 56 évesen anyukám, 12 évig küzdött a daganattal. És az összes fázison, kivétel az utolsó, elengedés, átmentem.
Az elengedés a legnehezebb, mikor már megnyugszol és elfogadod azt a tényt, hogy az illető meghalt, nincs többé, innentől megnyugvással gondolsz rá, és megpróbálod folytatni az életedet.
Most te csak az első fázisban vagy. Úgyhogy nyugi, én fél évig dühöngtem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!