Szerintetek mi lesz?

Áprilisban lett vége egy 3 éves kapcsolatomnak, összedőlt bennem minden, költözés előtt voltunk. Azóta sikerült túllépnem az egészen, végre megint önmagam vagyok, visszafogytam a jól bevált testsúlyomra, elégedett és boldog vagyok.

Közben lett egy új munkahelyem, rengeteg új embert ismertem meg, többen rámhajtottak, de engem valahogy nem érdekelnek. Egy az hogy szeretnék még egy kicsit "önző" lenni és magammal foglalkozni, és valamiért, bár nem tudom az okát szeretek megküzdeni valakiért mert akkor jobban megbecsülöm mintha az egész adja magát.

Időközben megismertem egy srácot, akivel egy busszal járunk. Eleinte rá sem hederítettem, azt hittem hogy "fú, jó pasi, biztos beképzelt" mert bár elnevetgélt a többiekkel mindig egyedül ült, és úgy nem láttam hogy nagyon társaságban lenne. Azóta eltelt 2 hét és bár elmondhatom magamról hogy jó emberismerő vagyok, most nagyot csalt a szimatom. Ez a pasi egy....fúú... az álmom. Azóta kiderült hogy nem sok mindenkivel beszélget, mert válogatós ilyen szempontból, nagyon nehéz a közelébe férkőzni, nehezen barátkozik, mert elég nehéz élete volt/van. A csajok akik odamennek hozzá olyan jellegű problémával hogy ne haragudj keresem ezt meg ezt, és sejtetően mosolyognak egyszerűen elküldi, mert tudja hogy csak azért mentek oda mert akarnak valamit. Velem tök más a helyzet. Odajön, fél órákat beszélgetünk, állandóan hülyéskedünk, viccelődünk, mosolygunk mind a ketten ha együtt vagyunk. Meglátom, és remeg a lábam. 2 napja 2 órát beszélgettünk telefonon, meg ilyenek. Tegnap jutottunk el oda, hogy beszélgessünk arról hogy mi van. Egyébként tök egyformák vagyunk, nagyon egyezünk, meg is beszéltük hogy nagyon ritka az ilyen. Ezután mondta hogy elküldi a nyomulós csajokat. Aztán kérdeztem tőle hogy velem mi a helyzet? mit gondol rólam, miért lettünk ennyire jóba. Azt mondta hogy egy értékes embernek tart, akivel nagyon jól megérti magát, és hogy az ilyen ritka, és még sosem volt. Előtte magamat is abba az illúzióba tartottam hogy haverok vagyunk, egymással is ezt beszéltük meg, de nem. Ez több. És ahogy beszélgettünk mondta hogy ő már az elején észrevette rajtam hogy tetszik nekem. Kérdeztem hogy akkor miért csinálta azt mint a többi csajjal? és erre nem tudott mit mondani. Szerintem nem vagyok az esete, de látom rajta hogy ez már nem érdekli. elkezdte mondogatni hogy volt már plázacica barátnője, de neki nem arra van szüksége, hanem hogy megértsék, és foglalkozzanak vele, hogy valaki olyan legyen mellette, aki szereti és akit ő is szerethet. Most tanácstalan vagyok. Részben azért mert a cégnél megindult a leépítés, és úgy néz ki holnap megyek utoljára. Akkor már nem fogom minden nap látni munkában. De én abba beleőrülök. Kell nekem, tényleg küzdök érte, kiegészít minden téren.Nem a szex érdekel, és hogy fú mennyire jól néz ki, hanem a lénye. Annyira szeretnivaló...Fülig beleestem. Szerintetek mik az esélyeim? Mit tegyek azon kívül amit eddig tettem? Én adom magam, nem játszok vele...Szerintetek??