Előny vagy hátrány ha valakinek életében csak egy párja van (ő lesz a férje is)?

Szerintem meg ahhoz r*hadt szerencsésnek kell lenni, hogy valaki élből megtalálja élete szerelmét.

Van aki már párkapcsolatból párkapcsolatba hajszolja magát, és mégse talál olyat, akivel el tudná képzelni a jövőjét, úgyhogy szerintem szerencsésnek mondható.

Olyan mintha csak egyszer lottóztál volna életedben, és élből megnyerted volna a fődíjat.

Attól függ, milyen az illető, van akinek előny van akinek hátrány. Nyilván aki ezt hátrányként éli meg előbb utóbb keres magának valaki mást.

Aki előnyként, és szerintem nagyon szép ha valakinek csak egy párja van egész életében, az nyilván vele marad örökké.

Szerintem csodálatos lehet ha van egy ember az életedben aki mindenben megért, mindent tud rólad, megosztjátok az életeteket, és csak ketten tudtok egészek lenni. Csodálatos érzés, és elég ritka szerintem, ha vaaki ilyen párt talál. Egy ilyen kapcsolat rettentő értékes.

Hátrány, mert a társadalom folyamatosan azt a nyomást gyakorolja mindenkire, hogy csak akkor élhet teljes életet, ha legalább 30 emberrel lefeküdt, amiből 25-el egy diszkóban, koncerten, házibuliban vagy kocsmában ismerkedett meg. Mert ki kell élnie magát.

De ha valaki nem enged, ennek a éröltésnek, és ő maga nem érez komolyabb vonzalmat más iránt, akkor nem.

Sajnos a mai világban az már nem is ember aki csak 1-2 partnerrel feküdt le.

Szerintem sokszor felmerül más milyen lehet, jobb, rosszabb. Akinek több kapcsolata van tud viszonyítani, pl-ul Péter ezt nem csinálja míg Tamás igen. Igy talán jobban tud tűrni az ember.

Egyik ismerősöm akinek csak a férjével volt kapcsolata panaszkodott, milyen rossz vele élni. Megpróbáltuk felvilágosítani, hogy mással is pont ilyen rossz, vagy rosszabb, csak nincs viszonyítási alapja.

"Sajnos a mai világban az már nem is ember aki csak 1-2 partnerrel feküdt le."

Sajnos ennek meg is lesz a következménye.

azért nem árt, ha valaki nem 18 évesen horgonyoz le 1 ember mellett, hanem akár 2-3 komolyabb kapcsolata is van-lesz-volt. nem azt mondom, hogy minden szembejövővel össze kell feküdni, itt arról beszélek, hogy legalább 1-2 évet járjon, gondoljon bele jó mélyen, hogy vajon ez a kapcsolat rendben van-e, és ha nincs, akkor lehet keresni a következőt.

nem mellesleg az önismerethez is nagyban hozzásegít, ha nem kizárólag egy emberrel alakít ki élete során komoly kapcsolatot.

Barátnőm szülei 14 éves koruk óta együtt vannak :)

Még mindig nagyon jól megvannak, amikor átmegyek a barátnőmhöz, ők ketten mindig összebújva nevetgélnek :) Én is ilyen párkapcsolatot akarok...

Szerintem előny. Nem kell menni a tömeggel minden hülyeségben. Az ember normális esetben olyan élőlény, aki egyszer választ párt magának egy egész életre. Úgy, mint a gólyák vagy a delfinek. Természetellenes, ha valakinek több, sok partnere van az élete során.

A páromnak és nekem mi minden tekintetben elsők és egyetlenek vagyunk. Egyáltalán nem okoz ez semmi problémát nekünk, sőt, sokszor elmondjuk, milyen jó, hogy a másiknak nem volt még előtte senki. Mi már 2 éve vagyunk együtt, mint pár, és lassan az összeköltözést, házasságot, gyermekeket tervezzük. Mindketten úgy érezzük, hogy minden igényét kielégítjük a másiknak, jó beszélgetni és jó szeretkezni is, élvezzük az együtt töltött időt, bármit csinálunk is. Az értékrendünk eléggé hasonló, bár én vallásos vagyok, a párom pedig nem az. Viszont ez a különbség is inkább gazdagítja a beszélgetéseinket, mintsem konfliktus forrása lenne.

Szerintem mindenképpen előny!

24L