Ti is megéltétek már, hogy ellaposodik a kapcsolatotok? 22/N

Jajj. Ez így elég gázul hangzik. Távkapcsolat. pfff

Kukába vele.

Csak írásban beszéltek? Egy távkapcsolatban nagyon fontos, hogy lássátok néha egymást szemtől szembe. Jelöljetek ki minden héten egy időpontot, ami mindkettőtöknek jó, és beszélgessetek Skype-on. Akár egy randit is szervezhettek. Nézzetek meg együtt egy filmet. Indítsátok el egyszerre, beszéljetek róla közben, vannak ilyen netes alkalmazások is. Játsszatok valami társasjátékot Facebookon. Küldjetek egymásnak képeket a kis mindennapi dolgokról, bármi olyanról, amit láttál, vagy csináltál, és jó érzéssel töltött el. Ha kicsit elvontabbak vagytok, beszéljetek valami cikkről vagy témáról, ami mindkettőtöket érdekel. Küldjetek egymásnak csomagokat.

Egyébként ha neten rákeresel (főleg angolul), rengeteg tippet fogsz találni arra, hogy hogyan lehet ilyen kis dolgokkal fenntartani egy távkapcsolatot. :) Milyen gyakran találkoztok egyébként? Milyen messze van a srác?

"nincsenek veszekedések, amikor együtt vagyunk, minden csodálatos"

még jó, hogy nincs, mivel nincs min. bezzeg, ha mindennap szagolgatnád a lábát, éreznéd a reggeli szájszagát...

ennek így nincs értelme, ne haragudj.

Mindig ez volt a baj nálam is.

Ilyenek a pasik, amint fixnek érzik a helyzetet, már nem vagy érdekes.

Új pasit kell szerezni ilyenkor, vagy beletörődni, mert végülis ha családot szeretnél, utóbbi is opció.

Ezt 1-2 éven belül mindenki megéli.

Az a baj, hogy mindenki azt várja kényelmesen hátradőlve, hogy majd a párja tegyen valamit, oldja meg, szítsa fel a tüzet, legyen olyan, mint régen.

Pedig a megoldás saját magunkban van, nem a másiktól kell várni a csodát.

Aztán persze inkább szakítás, majd a nagy csodálkozás, hogy az új párral is 1-2 év, és elmúlik a varázs, és megint jön, hogy tegyen valamit, mert ez már nem a régi.