Egy nárcisztikus személyiségzavarral küzdő, hogyan reagálna arra 11év együttélés után, ha figyelmeztetem, hogy valószínűleg van egy ilyen mentális problémája?

Exfeleségemnek hiába mondtam hogy szülés utánni depressziója van, jó lenne egy orost felkeresni.

Nem nem hogy képzelek ilyet, neki semmi baja én vagyok a hülye, én akasztom ki, különben is... Kaptam a savazást mindenért, bármit bárhogy tettem az rossz volt... Ő tökéletes neki semmi baja, végül megcsalt, ami az utolsó csepp volt a pohárban, elhagytam.

De te azért próbáld meg! Nem egyformák az emberek, lehet ő beismeri hogy segíthet egy szakember.

Én azt gondolom, a nárcisztikus ember (a személyiségzavaros, és nem az, aki szimplán egy egoista pcs) "nincs tisztában a belső szenvedésével". Mert nem szenved. Nem véletlen, hogy csak nagyon ritkán jutnak el arra a pontra, hogy valami súlyos problémájuk van, amivel szakemberhez kell forduljanak. Egyszerűen az van, hogy a "belső szenvedés" eleve nem is lesz szenvedés, mert mindent áthárít másokra, a saját problémáit áttolja a másik emberre, emiatt ő magának ez nem is jelent problémát.

Ha figyelmezteted erre, dühöt és agresszív támadást fogsz kapni válaszul, még több elszigetelést, még több projekciót, még több manipulációt, még több vádaskodást. A környezetednek még többet hazudik és csúsztat majd, hogy légüres teret képezzen körülötted, és ezáltal még inkább magához kössön. Pontosan azzal vádol majd meg, hogy nárcisztikus vagy, olyan példákat hoz majd, amiket ő tesz, és mivel eleve elszigetelt vagy, mások ezt el fogják hinni előbb utóbb, ami miatt még inkább elszigetel, és élvezni fogja, hogy egyre inkább tőle függsz.

A valódi nárcisztikusokkal szemben két taktikát ajánlanak: az egyik mindenféle kapcsolat teljes megszakítása, ez a könnyebbik út (persze ez is nehéz, mert a partner általában függőségi viszonyban van a nárcisztikus személlyel), a másik az "én", tehát az "egyéniség" vagy "személyiség" teljes feladása és a korlátlan idomulás a nárcisztikushoz (most nem jut eszembe, hogy mi ennek a módszernek a neve). Szerintem egyértelmű, hogy melyik a kivitelezhetőbb.

[link]

Érdemes ezt a blogot átrágnod.

Eh *előbb-utóbb

Szóval az a lényeg, hogy a nárcisztikus (és az antiszociális) ember nem szenved direkt módon a saját hülyeségeitől (ellentétben például a borderrel, aki gyakran saját maga felismeri, hogy súlyos gondja van), ha mégis problémái vannak, akkor ezért másokat hibáztat.

Ha szembesíteni akarod a dologgal, én azt mondom, ezt csavarosan tedd, mondjuk egy olyan történeten keresztül, ami ilyesmiről szól, esetleg egy ismerős (vagy "ismerős") történetén keresztül kipuhatolva, hogy mit gondol erről. Direkt nekiszegezve a dolgot lesz cirkusz (vagy sunyi ármánykodás), ha tényleg nárci.