Mit tegyek, hogy kevesebbet vitázzunk és ne legyünk minden nap feszültek?

Párommal nemrég költöztem össze, ő 22 éves, én 18. Egyre több gondunk akad egymás napi rutinjához való hozzáállásunk miatt. Párom délig alszik, okj-re nem jár be már régóta, emellett elkezdett pénzügyi tanácsadóként dolgozni egy magyarországi német cégnél, a teljesítménye által kap fizetést - ha kap. Nekem viszont ez a középiskolai utolsó évem, vészesen közeleg az érettségi. Sokat kell tanulnom, mivel egyetemre szeretnék felvételt nyerni, és lelkileg teljesen leamortizál az otthoni helyzet. Sajnos kénytelenek vagyunk a szülőkkel élni. Ők a földszinten vannak, mi az emeleten. A ház félkész állapotú, porosodik a betonszerű padló miatt és a szülők iszonyúan rendetlenek, gyüjtögetőek. Elkeserítő, hogy a higiéniára is magasról tesznek. Párom és én próbálunk változtatni, de nem jutunk egyről a kettőre. Minden nap kitakarítok tüzetesen, amitől méginkább elfáradok suli után, de eredménytelen a munkám, mindig kosz, rendetlenség és mosatlan edények fogadnak.

Sajnos párom hihetetlen lusta, mindig kapkod, órákogig készülődik, elkésik, stresszes, ha valamit csinálnia kell. Frusztrál már az egész helyzet. Nem akarok visszaköltözni anyámhoz, de ennek rövidesen az lesz a vége. Anyámnál is sok a gond, de azért talán élhetőbbek a körülnények, bár kényszerből mennék csak vissza.

Mit tegyek? Hogyan bírjam változásra páromat és a szüleit?

Úgy érzem, cserébe, amiért ott vagyok minden nap takarítanom kell. Mintha házvezetőnő lennék, vagy rosszabb esetben cseléd. Szeretem páromat, de mostmár egy ideje igazán sok a konfliktus köztünk. Általában amiatt, mert szétszórt és figyelmetlen, én pedig egyre inkább elvesztem a türelmemet.

18/L