Akik kapcsolatfüggők voltak: nektek mi segített abban, hogy megváltozzatok?

Mint nem kapcsolatfüggő nyilatkozhatok?

Tapasztalataim alapján a kapcsolatfüggő nők két hetet sem bírnak ki egyedülálló státuszban. Láttam már nőismerősömet teljesen begerjedni, összezavarodni, csak mert másfél hónapig nem volt horog, amibe beleakadhatott volna. Férfi nélkül el sem tudják képzelni az életüket. Nagyon cikinek tartom, már-már szinte nevetséges kategória.

Egy kapcsolatfüggő ember (nemtől függetlenül) nem akar soha megváltozni, mert mindig sikerül valakit kifognia társnak. Még akkor is, ha az csak 1-2 hónapig tart.

Elképesztően kapcsolatfüggőek az emberek, de ezt saját maguk generálják azzal, hogy akinek nincs párkapcsolata, arra csont nélkül mint alacsonyabb kasztba tartozó emberként tekintenek, így akik "lentről" érkeznek, ők is törtetni akarnak, szándékoznak.

menj pszichológushoz.

mindig sajnáltam a kapcs.függőket, szar lehet úgy élni, hogy mindig kell valaki köréd, és egyedül elveszett vagy.

soha, senki nem lesz örökké melletted.

meghalhat, elhagyhat, elválhat tőled.

ha mindg tapadni fogsz vkire, nagyon szerencsétlen leszel.

légy önállóbb, legyenek saját céljaid, ne mindig a párkapcsolat körül járjon az agyad.

ismerek kapcs.függő pasit, az ha lehet még szánalmasabb, mint egy nő.

Szia!

Teljesen megértelek, én is így voltam ezzel. Egyszerűen nem tudtam magammal mit kezdeni EGYEDÜL, és teljesen reménytelennek éreztem az életemet. Mindenhova csak vele mentem, mindent együtt csináltunk, 1-2 év után depressziós lettem, rájöttem, hogy nem szabad pátyolgatnia, minden kívánságomat teljesítenie, mert így sosem leszek a magam ura... újabb 1,5 év telt el, mire feleszmélt és erőt vett magán, hogy kedvesen, de mégis határozottan lépjen fel. Nekem segített, hogy volt időbeosztásom: mikor eszek, mikor megyek edzeni, csinálom a hobbimat, viszem sétálni a kutyát, megyek boltba, főzök, sütök stb. teljesen egyedül. A kapcsolat előtt igen társaság kedvelő voltam, de alatta antiszociális lettem. Az viszont, hogy rá kellett vennem magam, és ki volt adva az utasítás, hogy már pedig el kell mennem mondjuk boltba, a város másik végébe bkv-val, elsőre nagyon félelmetes volt, de aztán belejöttem. Megjött az önbizalmam, így lettek barátaim és már velük is tervezhetek programokat, nem csak a barátommal. Családdal is rendeződött a viszony, már velük is folyamatosan tartom a kapcsolatot. Ha úgy érzed, tényleg nincs lelki erőd egyedül neki állni, ártani nem árthat, ha pszichológussal is beszélsz, keresel új hobbikat, illetve járod a várost és próbálsz nyitott lenni. Ja, és MOSOLYOGJ!!