Bizalom újraépítése?

Sziasztok!

Megpróbálom röviden összefoglalni: nem vagyok egy könnyű eset bevallom, 2,5 éve beleszerettem a jelenlegi páromba, ő is belém. Vakon bíztam benne. Azonban egyszer lebukott, hogy társkeresőn szexcsetelt, sőt találkozót beszélt meg (de nem találkozott). Ekkor nagyon kiakadtam, egyenesen vallattam... Újra és újra... Nem találkozott senkivel, de a tettére csak annyi magyarázatot tudott adni, hogy megszokás. Aztán néhány apró dologban még megpróbált hazudni, de tekintve, hogy eléggé jól felismerem az emberek érzelmeit, hamar rájöttem. Tisztáztuk, hogy nagyon meg kell dolgoznia a bizalmamért és innentől teljesen őszinte kell hogy legyen. Sajnos alapvetően bizalmatlan vagyok, mellékállásban olyan dogokal foglalkoztam, aminek szerves részét képezi a megtévesztés, nyomozás, így hát elég jól megy. Kb egy évig mindent tudtam róla, nyomoztam utána. Mindent, amit eltudtok képzelni: hálózati adatforgalmat monitoroztam, a telefonjait, számítógépet, laptopot, helymeghatározás, minden... Tudom, hogy egy szörnyetegnek gondoltok, de nagyon szerettem már akkor is és ő is engem, de nem bíztam benne. Ezekkel azóta leálltam.

De, mint korábban említettem sajnos alapvetően elég bizalmatlan vagyok, talán vagy egy kis üldözési mániám is. Tudom, hogy sosem csalt meg és nem is tenné, azt is tudom, hogy velem a legboldogabb, velem a legjobb neki minden, mint ahogyan nekem is. Néha azonban még is kételkedem: én vagyok a legjobb, legvonzóbb, stb számára, vagy csak fél megmondani az igazat, mert tudja, hogy ezzel megbántana?

Igyekszem dolgozni én is magamon, hogy ne legyenek ilyen irreális gondolataim, ő is sokat változott, azóta soha sem fordult elő szexcsetelés vagy hasonló, sem olyan, hogy ne mondott volna el valamit, emiatt is hagytam abba a nyomozgatást.

Konkrétan az lenne a kérdésem, hogy volt-e már valaki hasonló helyzetben? Nem akarom, hogy a néha előkerülő féltékenységem, bizalmatlanságom miatt magát okolja, ezért méginkább le szeretném redukálni, mert tudom, hogy alaptalan.

Legvégső esetben pszichológushoz fordulok, de úgy érzem nagyon sokat fejlődtem, ezt a párom is látja, de nem szeretném, ha ugyan néha is, de ilyenek miatt veszekednénk, mert vádaskodom vagy bebeszélek magamnak olyan dolgokat, amelyek nem valósak. Félek attól néha, hogy elveszítem és sokszor a faggatózásommal csak annyit akarok, hogy halljam az ő szájából: őszinte, hűséges, stb. Más problémánk nincs is, sem anyagi, sem egzisztenciális, sem semmi. Szépen, boldogan élünk, persze a magunk kis problémái megvannak, de azok legalább valósak (ami nem a kapcsolatunkkal összefüggő). Néha szégyellem magam, hogy másoknak megélhetési problémái vannak, vagy elveszíti a munkahelyét, nekünk meg mindenünk megvan, még is drámázok a semmin. Régen meg volt rá az okom, de az már elmúlt, hibázott, belátta, megbánta. Lehetne a gyanakvásokon, bizalmatlanságomon változtatni? Lehetséges, hogy inkább az önbizalmam szenvedett csorbát? Mert azzal soha semmi probléma nem volt (legalábbis 14 éves korom után), egészen odáig, amíg nem tette velem azt, amit. Azt szeretném kijelenteni, hogy nem jó dolgomban generálom magamnak a problémákat.

Köszönöm azoknak, akik elolvasták. Nem pontozok le senkit, akkor sem ha nem túl pozitívan lát ezek alapján, csak dióhéjban foglaltam össze az eseményeket.